A terrorelhárítási ügyészség a három napig tartó vádbeszéd végén tényleges életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását indítványozza Salah Abdeslamra, a többi 19 vádlott esetében öt évtől életfogytiglani börtönig terjedő büntetést javasol.
„A terrorizmus lehetetlenné teszi a nyugodt, a harmonikus életet. Az ítéletnek az eredeti nyugalmas élet lehetőségét kell visszaadnia az áldozatoknak. A látható vagy láthatatlan sérüléseket nem fogja ugyan begyógyítani, a halottakat sem feltámasztani, de legalább arról fogja biztosítani a túlélőket, hogy itt az igazságszolgáltatásé és a jogé az utolsó szó” – ezekkel a szavakkal fejezte be három nap után a vádbeszédet Camille Hennetier ügyész, aki két kollégájával, Nicolas Braconnay-val és Nicolas Le Brisszel a legszigorúbb büntetések kiszabását indítványozza a vádlottakra.
Életfogytiglani szabadságvesztést tartanak indokoltnak az ügyészek a vádlottak padján ülők közül mindazoknak, akiket a merényletsorozat elkövetésével vagy segítésével gyanúsítanak. Ugyanakkor azok számára, akik közvetlenül nem vettek részt a támadásban, meghagynák a lehetőséget arra, hogy a közeljövőben szabaduljanak, vagy elektromos nyomkövető viselése mellett ne börtönben töltsék le büntetésüket.
A terrorelhárítási ügyészség képviselői maratoni hosszúságú vádbeszédükben valóságos jogi bravúrt mutatnak be. Tizenöt óra alatt úgy foglalják össze a legvéresebb franciaországi terrortámadás négy és fél évig tartó nyomozását és a kilenc hónapos tárgyalássorozatot, ahogy egy puzzle kirakása során az apró darabokból fokozatosan áll össze a kép. Nem külön-külön beszélnek a vádlottakról, hanem időrendben haladva mondják el, hogy a terrortámadás előkészületeiben, majd a végrehajtás egy-egy adott pillanatában mely vádlottnak mi volt a felelőssége. Rámutatnak a perben feltárt hazugságokra, elismerik egyes gyanúsítottak esetében a kétségeket. Nem felejtenek ki egyetlen telefonhívást, megszólalást vagy földrajzilag beazonosított nyomot sem, amelyek egyes vádlott bűnösségét bizonyítják.
Az egymillió oldalnyi nyomozati anyag túl sok információt tartalmaz egy klasszikus vádbeszéd megtartásához. Az, hogy mi is történt pontosan 2015. november 13-án este Párizsban, leginkább a négyszáz túlélő tanúvallomásából derült ki. Az eseményeknek a háromszólamú ügyészi bemutatása ezért inkább egy hatalmas tablóra emlékeztet, amely – részletekre kiterjedő aprólékossága és az ügyészek visszafogott tárgyilagossága miatt – referenciaként szolgálhat a jövőben.
Az események módszeres rekonstruálása mellett az egyik legfontosabb megjegyzést Camille Hennetier teszi: „Illúzió azt képzelni, hogy a vádlottak egy része visszaintegrálható a társadalomba. Amikor a fanatizmus megmérgezi az agyat, a betegség szinte gyógyíthatatlan”. Majd Voltaire-t idézi: „Mit lehet mondani egy olyan embernek, aki azt vallja, hogy inkább Istennek engedelmeskedik, mint az embereknek, és emiatt biztos abban, hogy a mennybe kerül, ha elvágja a torkunkat?”
Saját szavaival így folytatja: „Nehéz felfogni szekularizált társadalmukban, hogy mit jelent az olyan fanatikus hit, amely a másik ember tönkretételének motorjává válik. Olyan nagy ennek a halálos ideológiának az ereje, hogy semmi nem tudja eltéríteni. Nem hiszek abban, hogy visszaút lehetséges, legalábbis egyelőre nem”. Az ügyésznő azt a kérdést is felteszi, hogy a börtönbüntetés mire szolgál ezzel a gyilkos ideológiával szemben. Megállapítja, hogy a radikalizált elítéltek nagyon ritkán „javulnak meg” a fogva tartásuk alatt. „Nincsenek illúzióink afelől, hogy valójában mit jelent a börtönben eltöltött idő. De ez az egyetlen lehetséges társadalmi válasz a társadalom megvédésére” – vonja le a következtetést.
A legsúlyosabb büntetést a terrorkommandó egyetlen életben maradt tagjára, Salah Abdeslamra kéri az ügyészség: tényleges életfogytiglani börtönbüntetést. A francia büntetőjog eme legsúlyosabb büntetésének 1994-es bevezetése óta ezt a lehetőséget csak négy esetben alkalmazták a bíróságok.
A terrorelhárítási ügyészség semmit nem hitt el Salah Abdeslam verziójából. Elismerték a vádlott zavarba ejtő ambivalenciáját, kettős beszédét a meghallgatások alatt, de az elmeszakértővel ellentétben nem látnak reményt arra, hogy a vádlott valaha is visszatérhet régi emberi énjéhez. Magyarázkodásait és könnyeit „kötéltáncos mutatványnak” tartják, a támadásokban játszott szerepének bagatellizálása érdekében.
A három nap alatt az ügyészek meggyőzően és következetesen szedik szét Abdeslam védelmi stratégiáját. Elsőként is azt az állítást, hogy 2015 nyarán úgy szállította Magyarországról Brüsszelbe a Szíriából érkezett, s a menedékkérők közé vegyülő terroristákat, hogy fogalma sem volt arról, hogy azok mire készülnek Európában. „Csak, hogy világosak legyenek a dolgok: egy pillanatig sem hisszük el ezt a mesét.” – mondja Nicolas Le Bris. Camille Hennetier szerint „kulcsküldetésről” volt szó. „Terroristák nélkül nincsenek merényletek. Aki a kommandó tagjait szállította, abban biztos, hogy a terrorsejt teljesen meg kell, hogy bízzon”.
Utolsó meghallgatásán a fővádlott elmondta, hogy Abdelhamid Abaaoudtól, a terrorkommandó vezetőjétől, gyerekkori barátjától 2015. november 11-én (két nappal a merényletek előtt) értesült a támadás tervéről, akkor jelölte ki őt öngyilkos merénylőnek Abaaoud és bátyja, Brahim Abdeslam, aki maga is tagja volt a terrorkommandónak. „Sportképpel élve, ez azt jelenti, hogy nem egy kerettagot, de még csak nem is egy tartalék játékost, hanem egy nézőt invitáltak az utolsó pillanatban a játéktérre” – ironizál Nicolas Le Bris, aki szerint ennek a „mesének” csak az a célja, hogy amennyire lehet, leválassza Abdeslamot a terrorterv koncepciójáról.
Az ügyészség szerint kizárólag azért állítja a vádlott, hogy egy kávéházban kellett volna felrobbantania magát, hogy ezzel is azt az állítását erősítse, miszerint az utolsó pillanatban csatlakozott a terrorkommandóhoz. Letartóztatása utáni első kihallgatásán, 2016-ban Abdeslam még azt vallotta, hogy a Stade de France-nál kellett volna felrobbantania magát, és csak azért ment le a metróba, hogy elmeneküljön. A perben előadott újabb verzióban már sem metró, sem stadion nem szerepel – jegyzi meg az ügyész. A vádhatóság szerint Abdeslam mindig a nyomozás állását követve változtatta meg a verzióját. A terroristák számítógépében rögzített merénylettervben szerepelt egy „Metró-csoport” és egy „Iraki csoport” elnevezésű fájl. Ez utóbbi a Stade de France-nál akcióba lépett kommandó tagjaira utal. Az ügyészség szerint Salah Abdeslam „megértette, hogy első verziója (menekülés a metróban) alapján besorolható lehet a Metró-csoport elnevezésű kommandóba, ami kizárja azt a magyarázatát, hogy az utolsó pillanatban lett a terrorcsoport tagja. Az ügyészség szerint egyértelmű, hogy a vádlott nem csak egyszerű sofőr volt a merénylet előkészítésében, „aki semmit nem látott és semmit nem hallott”, s nem is egy „meglepetésvendég” a mészárlásban, hanem a terrortámadás tettestársa, s így valamennyi áldozat haláláért felelős.
Az ügyészség számára soha nem volt kérdés, hogy Mohamed Abrini – akinek a térfigyelő kamerák felvételei szerint a brüsszeli repülőtér elleni támadásban 2016 márciusában öngyilkos merénylőként kellett volna meghalnia, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és elmenekült, bombáit a maga előtt tolt csomaggyűjtő kocsiban hagyva – már a párizsi terrorkommandónak is a tagja volt. Saját szavai szerint a halálkonvojjal érkezett a támadást megelőző napon Brüsszelből Párizsba, majd éjszaka taxival visszament a belga fővárosba. Ellene is életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kéri az ügyészség, a feltételes szabadlábra helyezést legkorábban 22 év múlva tartja megvizsgálhatónak.
Salah Abdeslam gyerekkori barátja a nyomozás alatt végig azt állította, hogy egyszerűen csak a barátait akarta utolsó útjukra elkísérni, miután tudta, hogy meg fognak halni, ezért el akart tőlük köszönni. A per során először beismerte, hogy ő is tagja lett volna a kommandónak, de szerinte ezt csak Abdelhamid Abaaoud, a csoport vezetője gondolta így, ő maga végig tudta, hogy nem fog részt venni a támadásban. Mohamed Abrini a nyomozás szerint aktívan részt vett a merényletek előkészítésében, a gépkocsik és a lakások kibérlésében, bár ezt ő maga nem ismerte el. Az ügyészség szerint Abrini a perben mindig visszatáncolt, „olykor egy lépést tett előre, majd kettőt hátra”.
Osama Krayemnek, Sofien Ayarinak, Muhammad Usmannak és Adel Haddadinak a tervek szerint meg kellett volna halnia november 13-án. Mindannyian kiképzett dzsihadisták, akik vállalták a halálos küldtetést. A vád szerint az Iszlám Állam négy kiképzett harcosát pontosan azért küldték Szíriából, hogy részt vegyenek a merényletsorozatban, de különböző okok miatt végül nem tudtak akcióba lépni. Osama Krayem és Sofien Ayari ismeretlen okokból nem követte el a tervezett terrortámadást az amszterdami repülőtéren november 13-án. (Ők végig hallgattak a per során.) Mindkettőjükre életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kéri az ügyészség, a feltételes szabadlábra helyezés megvizsgálását leghamarabb 30 év múlva javasolva.
Muhammad Usman és Adel Haddadi azért nem lett öngyilkos merénylő, mert a tervezett akció előtt Ausztriában őrizetbe vették őket, így nem tudtak csatlakozni a kommandóhoz. Ellenük húsz év szabadságvesztést kiszabását indítványozza az ügyészség, amelynek kétharmada mindenképpen letöltendő.
A vádhatóság kiemeli, hogy „nem minden vádlott feltétlenül meggyőződéses dzsihaditsa”, de tetteikkel még az ideológiailag legkevésbé elkötelezettek is lakással, élelemmel látták el, szállították és felfegyverezték a terroristákat. A „terror szolgái” fontos elemei a logisztikai szervezésnek, ami nélkül merényletek sem lettek volna – jegyzi meg az ügyészség.
A terroristák szállításával és búvóhelyeik bérlésével vádolt Mohamed Bakkalival szemben életfogytiglani szabadságvesztést javasol az ügyészség. Ali El Haddad Asufira, akit azzal gyanúsítanak, hogy elment a fegyverekért Hollandiába, tizenhat év börtönt javasolnak, a merényleteket kitervelő Oussama Atar öccsére, Yassine Atarra kilenc év szabadságvesztést kérnek. Az öt éve előzetes letartóztatásban lévő Farid Kharkhach ellen – aki a hamis papírok beszerzésében volt közvetítő – hat év börtönbüntetést kérnek az ügyészek, amiért „szemet hunyt ügyfelei radikalizációja fölött”.
„Segítő kezeknek” titulálja az ügyésznő Mohammed Amrit, Hamza Attou-t, Ali Oulkadi-t és Abdellah Chouaát. Az első kettő ment el Párizsba Salah Abdeslamért november 14-re virradó éjjel, és vitte haza Brüsszelbe. A harmadik Brüsszelben szállította tovább búvóhelye közelébe Abdeslamot.
Az ügyészség úgy látja, hogy hárman közülük, akik rendszeresen jártak az Abdeslam fivérek molenbeeki Les Béguines kávézójába, „tudatában kellett lenniük, hogy a testvérek érdeklődnek a dzsihadista nézetek iránt”, hiszen a kávézóban rendszeresen nézték számítógépükön az Iszlám Állam propagandafelvételeit. A negyedikről, Abdellah Chouaáról sem hiszi el az ügyészség, hogy nem volt tisztában barátja, Mohamed Abrini nézeteivel, amikor kikísérte a repülőtérre, majd érte ment, amikor az Szíriából hazatért. De azt mindegyikükről elismeri a vádhatóság, hogy ők maguk nem iszlamisták.
A hat éve előzetes letartóztatásban lévő Mohammed Amri ellen nyolc év szabadságvesztés kiszabását kéri az ügyészség, így a vádlott hamarosan szabadulhat. A szabadlábon védekező Hamza Attou és Abdellah Chouaa viszont valószínűleg hamarosan börtönbe kerül, miután az ő esetükben hat év szabadságvesztést javasolnak. Egyikük két és fél évet, másikuk négy és fél hónapot töltött már előzetes letartóztatásban. A szintén szabadlábon védekező Ali Oulkadi esetében – aki két év hét hónapja van előzetesben – öt év szabadságvesztést kér az ügyészség, jelezve, hogy a büntetés kiváltható elektromos nyomkövető viselésével, a vádlottnak nem kell börtönbe vonulnia.
Hat vádlottat távollétükben fog elítélni az esküdtszék. (Öten közülük feltételezhetően meghaltak Szíriában. A hatodik, Ahmed Dahmani börtönbüntetését tölti Törökországban, ellene harminc év szabadságvesztés kiszabását indítványozza az ügyészség, amelynek kétharmada kötelezően letöltendő.) Az öt feltételezhetően meghalt vádlottal szemben a büntetés kiszabása az ügyészség szerint „elővigyázatossági intézkedés”. A merénylet kitervelője Oussama Atar és egyik jobbkeze, a szíriai Obeida Aref Dibo ellen tényleges életfogytiglani szabadságvesztést kér az ügyészség. Egy másik szíriai, a robbanóeszközökért felelős Omar Darif az ügyészség szerint életfogytiglani szabadságvesztést érdemel, amely legkorábban harminc év múlva lehetne felülvizsgálható. Fabien és Jean-Michel Clain ellen, akiknek a hangja hallható azon a felvételen, amelyen az Iszlám Állam magára vállalta a terrortámadást, szintén életfogytiglani szabadságvesztést indítványoz a vádhatóság, 22 mindenképpen letöltendő évvel, minthogy a propaganda a terrortámadás szerves részét képezte.