Ismerős érzések uralják el a per utolsó szakasza előtti napokat. A vádbeszédek előtt az esküdtszék azoknak a túlélőknek a vallomásait hallgatja meg, akik a per során jelentkeztek felperesnek, és olyan szakértők is tanúvallomást tesznek, akiknek a meghallgatását egyeztetési problémák miatt el kellett halasztani.
Az esküdtszék elnöke azonban ismét felfüggeszti a pert egy hétre, miután újabb vádlott kapta el a koronavírust. Farid Kharkhach a hatodik gyanúsított a per kezdete óta, akinek karanténba kell vonulnia, s emiatt negyedik alkalommal van csúszás. Az eredetileg május végére tervezett ítélethirdetés új dátuma: június 29.
Déjà vu érzés azonban elsősorban azért hatja át a termet, mert a vádlottak és az elmeszakértők meghallgatása után – amikor is már a vádbeszédeken lenne a sor – ismét a merényletek túlélői járulnak az esküdtszék elé. 2021 őszén öt héten át a több mint 2500 felperes közül háromszáz túlélő, sérült és hozzátartozó tett vallomást, de a per előrehaladtával újabb felperesek jelezték, hogy szeretnének szót kapni. Az esküdtszék elnöke úgy dönt, hogy a bizonyítási eljárás lezárása után őket is meghallgatják.
Előttük azonban még két újabb szakértő, a dzsihadizmus jelenségével foglalkozó Bernard Rougier szociológus és Mohamed Sifaoui újságíró kap szót. (A per azon szakaszában ugyanis, amikor a többi szakértőt hallgatták meg, ők nem értek rá.) Előadásuk nem érdektelen, de nem sok köze van a terrortámadáshoz. A problémát az okozza, hogy egyikük sem ismeri a peranyagot, így a vádlottak bűnösségét vagy a társadalomba való beilleszkedését érintő megjegyzéseiket, „abszurdnak, siralmasnak ás általánosságoknak” minősítik a védelem képviselői. Sem az esküdtszék, sem az ügyészség nem intéz hozzájuk kérdéseket, ami udvarias utalás arra, hogy észrevételeik nem befolyásolják a per kimenetelét.
Nagy várakozás előzi meg azonban három elítélt dzsihadista meghallgatását, akik jól ismerték a merényletsorozatot végrehajtó terroristákat. Az első közülük Ayoub El Khazzani, aki egy Párizsba tartó expresszvonaton – a párizsi terrortámadások előtt három hónappal – kísérelt meg merényletet. A második Bilal Chatra, őt küldte előre az Iszlám Állam 2015 nyarán, hogy feltérképezze a migránsok útvonalát Szíriától Belgiumig, mielőtt Európába indulnának a merénylők. A harmadik Reda Hame, akit 2015 nyarán Abdelhamid Abaaoud küldte Párizsba öngyilkos merényletet végrehajtani, de őrizetbe vették, mielőtt még akcióba léphetett volna. Mindhármukat elítélték már, El Khazzani életfogytiglani, Chatra 27, Hame 14 év szabadságvesztést kapott. Ayoub El Khazzani csak annyit mond, hogy a fellebbviteli tárgyalásra tartogatja a mondandóját, Bilal Chatra kijelenti, hogy semmire nem válaszol, míg Reda Hame a cellájából sem hajlandó előjönni.
A déjà vu érzések lezárásaként 150 túlélő és hozzátartozó meghallgatása következik több mint fél évvel a per erre kijelölt szakasza után. Az újságírók kevés érdeklődést mutatnak aziránt, hogy újból tanúvallomásokat hallgassanak a sorozatlövések eleinte petárdázásnak ható zajáról, a családtagok szorongásairól, a poszt-traumatikus tünetekről. Mindarról, amit a per elején már több verzióban végighallgattak. De nagyon gyorsan egyértelművé válik, hogy nincs jó vagy rossz pillanat ezeknek az egyedi beszámolóknak a meghallgatására. Az újabb drámai történetek ugyanolyan erős érzelmeket és reakciókat váltanak ki, mint fél évvel korábban, a tanúk ugyanolyan átéléssel beszélnek életük feltehetően legdrámaibb pillanatáról, ahogy fél évvel ezelőtt tették a többiek, s a hallgatóság is ugyanúgy együttérez velük.
Reményt keltő a Bataclanban a merényletkor fellépő amerikai rockzenekar, az Eagles of Death Metal producerének beszámolója, akit elsők között talált el egy lövedék. Arnaud már a kórházban lábadozva úgy érezte, hogy „fellobban benne az élet lángja”. Ahelyett, hogy felhagyott volna a nyilvános fellépésekkel, a turnézással, még nagyobb elszántsággal folytatja a szakmáját. „Majdnem hogy segítettek nekem abban, hogy folytatni tudjam az életem – mutat a vádlottak felé. – Azt nem tudom, hogy megköszönjem-e nekik, de tény, hogy a merénylet után hagytam abba a dohányzást, és lehet, hogy épp emiatt megúsztam a rákot is” – teszi hozzá, derültséget váltva ki a hallgatóságból.
A fájdalmak sem változtak a per kezdete óta. A Petit Cambodge étterem teraszán megölt Justine édesanyja lánya kórházi azonosításának borzalmait mondja el. Férjével négy napig ültek egy felismerhetetlen és bekötözött arcú, meglőtt lány ágya mellett, úgy tudva, hogy ő a gyermekük. Aztán derült csak ki, hogy Justine holtteste a korbonctani intézetben vár azonosítására.
Christophe-ot, aki tűzoltó, eredetileg a Petit Cambodge étterem melletti élelmiszerbolthoz riasztották, végül ő volt az első hivatalos személy a merényleteket követő káoszban, aki a terror áldozatainak segítséget nyújtott.
Fanny arról beszél, hogy bár a testvére túlélte a La Belle Equipe kávéház elleni támadást, „időnként csak azért hívja fel őt, hogy elmondja, meg akar halni”. „Minden áldott nap attól tartok, hogy nem mer zavarni, amikor éppen öngyilkos gondolatok kínozzák” – mondja a lány.
Egy ügyvéd azért járul az esküdtszék elé, hogy négy új személy felvételét kérje a felperesek közé. Mindannyian France-Elodie Besnier hozzátartozói. Ketten a szülei, ketten pedig a gyermekei, egyikük 13 éves, a másik még nincs egyéves. France-Elodie Besnier a Le Carillon kávéház teraszán ült a merénylet estéjén. Túlélte ugyan a lövöldözést, de olyan mélyen depressziós lett, hogy képtelen volt folytatni korábbi életét. Két hónappal a per kezdete után, 2021. november 6-án öngyilkos lett. 35 éves volt. (A Bataclan elleni támadás egyik túlélőjét, Guillaume Valette-et, akinél 2017-ben észlelték a sokk okozta pszichiátriai zavarokat, s aki azóta szintén öngyilkos lett, két évvel később az igazságszolgáltatás elismerte a merényletsorozat 131. áldozataként.) „Azt kérem önöktől, hogy France-Elodie Besnier-nek, a november 13-i merényletek 132. áldozatának négy hozzátartozóját ismerjék el felpereseknek” – mondja az ügyvéd.