Az esküdtszék előbb a franciaországi nyomozást vezető rendőrt hallgatja meg a terrorkommandót vezető Abdelhamid Abaaoud elleni hajtóvadászatról, majd megöléséről, majd ő utána azt a koronatanút, akinek köszönhetően a nyomozók a dzsihadista nyomára bukkantak. A rendőrség védelme alatt álló nő a történtek óta kénytelen volt lakhelyet és nevet változtatni.
A két tanú vallomása alapján áll össze annak az öt napig tartó hajtóvadászatnak a története, amelynek köszönhetően a francia rendőrségnek sikerült meghiúsítania egy újabb tervezett merényletsorozatot alig néhány nappal a november 13-i támadás után. A francia terrorelhárítás 99-es számú nyomozója névtelenül tesz tanúvallomást. Emlékeztet arra, hogy a rendőrök néhány órával a támadássorozat után a Párizs keleti határán található Montreuilben megtalálták azt a gépkocsit, amelyet a kávéházi teraszokon öldöklő csoport használt. Az utastérben volt a három Kalasnyikov, 81 teli tár és három kés. A kommandó egyik tagja, Brahim Abdeslam ekkorra már felrobbantotta magát a testén viselt robbanómellénnyel a Comptoir Voltaire nevű kávéházban, két tettestársa viszont eltűnt.
A nyomozó bemutatja a párizsi metróban rögzített felvételeket Abdelhamid Abaaoudról és Chakib Akrouhról, amint lemennek a metróba, miután letették az autót. Mindketten sötét öltözéket viseltek, Abaaoudon narancssárga sportcipő volt. A Nation metrómegállóban este fél 11-kor készült róluk a felvétel, akkor még tartott a Bataclanban a túszejtés. A nyomozás egyik nagy rejtélye, hogy a két férfi miért szállt ki a fegyverekkel teli autóból a kávéházi lövöldözések után, hogy aztán metróval tűnjenek el az éjszakában.
„Valami nem úgy történhetett, ahogy eltervezték – véli a nyomozó. – A duó kénytelen volt az öldöklést félbeszakítani.” Miután Brahim Abdeslamot kitették a kávéháznál, három kört tettek még a Nation tér körül, majd a menetiránnyal szemben hajtottak be utcákba, végül elindultak Montreuilbe, ahol letették az autót. Ez pedig öngyilkos merénylőjelöltek esetében érthetetlen a rendőr szerint, akinek meggyőződése, hogy a csoport a Roissy-Charles-de-Gaulle repülőtéren is tervezett merényletet, ahol járt is az egyik terrorista a délután folyamán. Feltételezése szerint vagy valami váratlan esemény meghiúsította a tervüket vagy egyszerűen eltévedtek, amikor a reptérre vezető utat keresték. Majd amikor Montreuilben találták magukat, inkább feladták tervüket.
„Ezek után érkezett egy gondviselő tanúbejelentés” – hangsúlyozza a rendőr. Ez a merényletekkel kapcsolatos 2473-ik hívás volt a segélyszámon. A vonal végén egy nő azt állította, hogy tudja, hol rejtőzik Abaaoud.
A koronatanú videón keresztül jelentkezik be az esküdtszékre, ismeretlen helyről. Arcát nem láthatja az esküdtszék, hangját eltorzították. Sonia álnéven tesz tanúvallomást, de a per résztvevői megismerhetik eredeti nevét. Arab név.
2015. novemberében a Resto du coeur nevű segélykonyha önkéntese volt. A Párizstól északra található Seine-Saint-Denis megyében lévő lakásába befogadott egy problémás lányt, Hasnát, aki kábítószer- és alkoholfüggő volt. „Egy évig nem láttam, és amikor előkerült, talpig le volt fátyolozva – mondja Sonia. – Egyik szélsőségből a másikba esett. Két nappal a támadásokat követően, november 15-én, Belgiumból keresték telefonon. Teljesen izgalomba jött. Egy férfi segítséget kért tőle az unokatestvérének, akinek nem volt hol aludnia”. Sonia még aznap este autóval elvitte Hasnát a szomszédos Aubervilliers-be, ahol az unokatestvérének kellett őt várnia. Már beesteledett, egy körforgalomnál parkoltak le, majd gyalog mentek tovább. „Hasnát telefonon irányították. Egy férfi azt mondta neki, hogy haladjon előre, majd álljon meg, majd kiáltsa azt, hogy „tíz, tíz!” – ez volt a jelszó. Ekkor még viccesnek találtam az egészet, azt hittem, ez valami becsapós tévéműsor. Akkor azonban egy narancssárga sportcipőt viselő férfi jött elő egy bokorból, Hasna pedig unokatestvére karjaiba ugrott, és azt kiállította: „Hamid, te élsz?!”.
Abdelhamid Abaaoud és társa november 13-án éjjel hajléktalanok között kötött ki az autópálya menti töltésen. A nyirkos novemberi időben itt vártak 48 órát arra, hogy a terrorcsoport Belgiumban lévő összekötői búvóhelyet szerezzenek nekik, Hasnával is ezért vették fel a kapcsolatot. Abaaoud azt kérte unokahúgától, hogy keressen neki egy lakást, és hozzon tiszta ruhákat.
Sonia azonnal felismerte a terroristát, s megkérdezte tőle, hogy részt vett-e a támadássorozatban. „A teraszokat én csináltam! – válaszolta a férfi. – Kezet fogott velem. Undorítónak éreztem, olyan volt, mintha bepiszkítottak volna, és elárultak volna. Ez a kéz elvette mások életét. Utóbb egy pszichológus több, mint egy éven át segített nekem abban, hogy ezt fel tudjam dolgozni. Még most is előfordul olykor, hogy hipóval mosok kezet” – mondja Sonia.
A helyszínen megpróbált még vitába szállni Abaaouddal, felhívta arra a figyelmét, hogy ártatlanokat ölt meg, és arra is, hogy az iszlám egy toleráns vallás. „Azt válaszolta, hogy én hiába vagyok muzulmán, hitetlen vagyok, és hogy ő, amikor reggel felkelt, fehér kenyérmorzsáknak látott mindenkit, akit fel akart robbantani. Azt is mondta, hogy még nem végzett a munkával. Hideg és üres volt a tekintete. Még most is zúgnak a szavai a fejemben”.
Sonia és Hasna végül hazament, de Sonia nem hunyta le egész éjjel a szemét. Bár nagyon félt, másnap tárcsázta a segélyhívószámot. „Azt mondtam magamnak, inkább meghalok, minthogy további merényletek száradjanak a lelkemen”. A terrorelhárítási nyomozók még aznap kihallgatták. Amikor arról beszélt, hogy a terrorista narancssárga sportcipőt viselt, tudták, hogy nem hazudik. Fotókat mutattak neki, ő pedig azonosította Abaaoudot.
A nyomozók alig hittek a fülüknek. „Mi úgy gondoltuk, hogy Abaaoud Szíriából irányítja a merényleteket – mondja a 99-es számú terrorelhárító. – Abaaoud az európai titkosszolgálatok legfőbb célpontja volt ekkor, a terrorveszély konkrét megtestesítője. Jelenléte Európa közepén példátlan kataklizmát jelentett.” Az információ olyannyira hihetetlennek tűnt, hogy a hatóságok azt sem zárták ki, hogy csapdáról van szó. Viszont a nő olyan pontos adatokkal szolgált, hogy végül a segítségét kérték.
Sonia hazament, és Hasnát is megpróbálta meggyőzni arról, hogy hívja fel a rendőrséget. De hiába, Hasna ugyanis szerelmes volt az unokatestvérébe. ”A nyomozó úr azt mondta, hogy itassam le Hasnát, hogy beszéljen. Ez jó ötlet volt, erre tényleg megeredt a nyelve”. Sonia akkor azt is megtudta tőle, hogy Abaaoud újabb merényletekre készül november 19-én egy bevásárlóközpont, egy rendőrs és egy bölcsőde ellen Párizs üzleti negyedében, a Défense-ban. A Hasnától nyert információkat Sonia azonnal átadta a terrorelhárítóknak.
A nyomozók megfigyelés alá helyezték a búvóhelyül szolgáló bozótost Aubervilliers-ben és lehallgatták Hasna telefonját. Az elitegységek nem akartak azonnal lecsapni Abaaoudra a töltésnél, mert tartottak attól, hogy a dzsihadisták felrobbantják magukat, és embereket ölnek meg maguk körül. Ekkor ismét Sonia segített a rendőröknek, aki megtudta Hasnától annak a lakásnak a címét és a kapukódját, amelyet a lány szerzett az unokatestvérének. Az elitegységek másnap hajnali 4-kor törték rájuk a lakást. A sorozattűzben Chakib Akrouh beindította robbanóövét, megölve ezzel önmagát és Abaaoudot. A szerelmes unokahúg a robbanásban ráomló lakás romjai alatt lelte halálát.
Soniát november 18-án a belbiztonsági szervek őrizetbe vették, hogy meggyőződjenek arról, nem akarta-e tőrbe csalni a terrorelhárítókat, de két nappal később szabadon engedték. A 2016. júniusában elfogadott új terrorelhárítási törvényben foglaltak alapján ő lett Franciaország első védett tanúja. Ezzel búcsút kellett mondania régi életének. „Ez igen nagy áldozat. Olyan vagyok, mint egy gyerek, aki tanulja az életet.”
A túlélők közül többen megtapsolják a koronatanút, mielőtt elsötétül a képernyő.