Az esküdtszék még a merényletek előkészületéről kérdezi a vádlottakat, amikor Mohamed Abrini, az első számú fővádlott gyerekkori barátja, minden kérdés nélkül beismeri, amit mindeddig tagadott: részt kellett volna vennie a párizsi terrortámadásban.
Ő a terrorkommandó tagjaként érkezett a támadást megelőző napon Brüsszelből Párizsba – saját szavai szerint a halálkonvojjal –, majd éjszaka taxival visszament a belga fővárosba. Négy hónapon át bujkált, a brüsszeli repülőtéren 2016. márciusában elkövetett terrortámadásnál tűnt fel ismét. A térfigyelő kamerák felvételei szerint azzal a későbbi két öngyilkos merénylővel érkezett, akik 16 embert öltek meg. A feltételezések szerint neki is kamikázeként kellett volna meghalnia, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és elmenekült, bombáit a maga előtt tolt csomaggyűjtő kocsiban hagyta. Néhány héttel később vették őrizetbe Brüsszelben. A párizsi támadásban betöltött szerepe egyelőre nem tisztázott, arról még nem is kérdezi az esküdtszék. A per időrendben halad előre, s jelenleg a merényletsorozat előkészítése a téma 2015 augusztusa és november között.
Mohamed Abrinit a logisztikai előkészítésben való részvétellel gyanúsítják, de ő tagadja, hogy a kérdéses időszakban bármit is tett volna. Állítja, hogy nem vett részt a terroristák búvóhelyeinek, sem a fuvarozásukra szolgáló gépkocsik bérlésében, nem vásárolt eszközöket a robbanómellények összeállításához, de zavarosan és kevéssé hihető módon próbálja magyarázni, hogy akkor miért is állt kapcsolatban a kommandó tagjaival a merényleteket megelőzően. Korábbi meghallgatásán az ügyvédei mentőkérdéseit sem tudta a maga javára fordítani, és olyannyira belekavarodott saját hazugságaiba, hogy zavaros magyarázkodása ezúttal már keveseket érdekel – foghíjasak a padsorok a tárgyalóteremben.
Az esküdtszék elnöke is inkább arról faggatja Abrinit, hogy 2015 őszén mit tudott a készülő merényletekről. A 37 éves vádlott ugyanis még meghallgatása elején magától felfedte, hogy 2015 szeptemberében a belgiumi Charleroi-ban találkozott a terrorkommandó vezetőjével, Abdelhamid Abaaouddal. Erről a találkozóról az elmúlt hat évben (mialatt húsz alkalommal hallgatták ki), egy szót sem ejtett. Abaaoud ekkor már európai körözés alatt állt, de a hatóságok úgy tudták, hogy Szíriában van.
„Egy teljes napot töltöttem vele – mondja Abrini. – Elmentem hozzá, hiszen gyerekkori barátom, ő temette el az öcsémet Szíriában. Mikor megtudtam, hogy visszajött, azt gondoltam, befejezte, kötelességemnek éreztem, hogy találkozzam vele, ez természetes. De ne gondoljanak semmi különösre!”
Abrininek érezhetően fogalma sincs arról, hogy mit kellene vagy mit érdemes felfednie az esküdtek előtt. Az eddig elhallgatott találkozó miatt most kérdések özönét kapja, mindenki arra kíváncsi, mit tudott a készülő merényletekről. „Tudtam, hogy valami készül, de nem tudtam, hogy mi, és azt sem, hogy hol” – a jegyzőkönyvek alapján már a nyomozóknak is ezt mondta korábban, és most is ezt ismételgeti. De miután kikotyogta, hogy találkozott a támadások irányítójával, az esküdtszék tagjai nem hisznek neki.
„Tudta, hogy merényletek készülnek?” – teszi fel a kérdést Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke. „Tudtam, hogy valami készül. Nem tagadom” – válaszolja Abrini. „De mi?” – kérdi a bíró. „Tudtam, hogy a környékről sokan elutaztak Szíriába. Amikor azt hallottam, hogy visszajöttek, tudtam, hogy nem turistáskodni látogattak haza. Tudtam, hogy valami történni fog. De hogy mi?” – mondja Abrini. „Miről beszélt Abaaouddal ? – erősködik az ügyész, Nicolas Braconnay. „Mindenféléről. A sérüléseiről, az apjáról, a környékünkről, semmi különösről. Nem beszéltünk merényletekről” – állítja Abrini. „De hát, maga mondta, hogy nem turistáskodni jött haza!” – folytatja az ügyész. „Igen, mert azt mondta, hogy mindenhol szörnyűség lesz”.
Amikor a védelem kap szót, Abrini ügyvédje, Marie Violleau szeretné más témára terelni a szót, de a vádlott közbevág, és visszatér az Abaaouddal történt találkozójára. „Azért ma beszélek erről, mert közeledünk a november 13-án történtekről szóló meghallgatásokhoz, ezért már most megmondom maguknak, hogy 13-én nekem is ott kellett volna lennem. De erről majd csak a jövő héten beszélek”.
Morajlás a teremben, az ügyvéd tanácstalanul nyel egyet, majd zavartan megjegyzi: „Na, ezzel is előreléptünk. Valamennyit legalábbis. Azaz sokat léptünk előre”.
A nyomozók a kezdetektől azt feltételezik, hogy Mohamed Abrini eredetileg a terrorkommandó tagja volt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszautazott Brüsszelbe. A vádlott azonban ezt eddig határozottan tagadta. A nyomozóknak azt mondta, hogy azért jött Párizsba, hogy a barátaival legyen az életük utolsó pillanataiban. Azt, hogy mi lett volna a szerepe, ki bízta meg és miért nem hajtotta végre a küldetését, egyelőre nem árulja el. „A jövő héten fényt gyújtok a lámpásukban” – vágja oda a felperesek egyik ügyvédjének, aki most szeretne részleteket megtudni.
„Hát akkor nagyon várjuk a jövő hetet! Addig már ne gondolja meg magát!” – mondja az esküdtszék elnöke.