A túlélők indítványára tanúként hallgatja meg az esküdtszék François Hollande-ot, a terrortámadások idején hivatalban lévő francia elnököt. A volt államfő négy órán át beszél arról, hogy Franciaország milyen módon lépett fel az Iszlám Állam ellen, és miért nem sikerült a kormányának mégsem megakadályoznia a merényleteket.
Jó napot, elnök úr! – üdvözi Jean-Louis Périès bíró a volt államfőt, akinek személyében először hallgat meg volt köztársasági elnököt az esküdtszék. Jó napot, elnök úr! – válaszolja François Hollande, ami hangos derültséget vált ki a hallgatóságból. A per eddigi két hónapja során még soha ilyen sokan nem jöttek el a tárgyalásra, a több mint ötszáz férőhelyes terem és a sajtószoba is teljesen megtelik.
A volt államfő vallomástétele három órás késsel kezdődik, mivel a védelem részéről több ügyvéd is ellenzi a meghallgatását. Az esküdtszék azonban nem fogadja el a védelem ellenvetéseit, ugyanis François Hollande személyesen is jelen volt a merényletek helyszínein a támadáskor (a Stade de France nézőterén foglalt helyet, amikor a stadion közelében három dzsihadsta öngyilkos merényletet hajtott végre, majd a túszok kiszabadítása után a Bataclanba is ellátogatott), és azért sem, mert a fővádlott éppen őt, Hollande-ot tartja politikailag felelősnek a merényletekért. Salah Abdeslam ügyvédjei egyébként nem emelnek kifogást a volt elnök meghallgatása ellen.
Hollande rövid nyilatkozattal kezdi, és ezzel meg is határozza a vita irányát.
„Azért járultam az esküdtszék elé, hogy tanúvallomást tegyek arról, mi volt a szerepem államfőként 2015. november 13. szörnyű éjszakáján, és elmondjam, hogy milyen döntéseket hoztam az azt megelőző, illetve az azt követő hónapokban. Szeretném feltárni Franciaország szerepét az iszlamista terrorizmus elleni küzdelemben, amit Maliban, Irakban és Szíriában folytatott. A megvádolt csoport nem külföldi szerepvállalásaink miatt támadt ránk, hanem életmódunk miatt.” François Hollande szerint a per történelmi jelentőségű, s meggyőződése, hogy demokráciában a bűnösöket a jog eszközeivel kell megbüntetni, nem bosszút állni kell rajtuk.
Salah Abdeslam még a per első hetében így fogalmazott: „François Hollande azt mondta, hogy az értékrendszere miatt támadtuk meg Franciaországot, de ez hazugság. François Hollande tudta, hogy mit kockáztat, amikor arról döntött, hogy megtámadja az Iszlám Államot Szíriában. Tudta, hogy franciák is meg fognak halni”. Az exelnök az első három órában sikeresen bizonyítja be ennek az ellenkezőjét, többnyire a túlélők ügyvédjeinek kérdéseire válaszolva. Soha nem néz a vádlottakra, egyszer sem ejti ki a nevüket. A volt államfő időrendben mutatja be, hogy a terrorfenyegetettség már azelőtt létezett Franciaországban, hogy az iraki és szíriai beavatkozásról döntött.
Az Iszlám Állam 2014. júniusában hozta létre azt a csoportját, amelynek feladata európai merényletek megszervezése volt. Abu Mohammed Al-Adnani, a dzsihadista szervezet szóvivője nem sokkal később egy üzenetben szólított fel a „nyugatiak”, és azon belül is a „mocskos franciák” megbüntetésére.
„Mindez 2014 nyarán történt – mondja a francia elnök –, amikor még nem avatkoztunk be sem Irakban, sem Szíriában. 2014 őszén Franciaország Irak kérésére vett részt a dzsihadisták elleni fellépésben a nemzetközi koalíció tagjaként, de nem Szíriában, mert senki nem hívott minket, legalábbis nem Bachar Al-Assad, aki akkor a saját népét mészárolta éppen”.
Egy évvel később már más a helyzet. Miután több merénylet is történt Franciaországban, 2015-ben a francia titkosszolgálatok azt az információt kapták, hogy az Iszlám Állam nagyszabású merényletsorozatot tervez az országban. François Hollande ezek után 2015. szeptember 7-én döntött a terroristák szíriai kiképzőtáborainak bombázásáról. „Amikor megtudtuk, hogy merényletek vannak készülőben, Franciaország az ENSZ alapokmányának a jogos önvédelemre vonatkozó 51. cikke alapján beavatkozott. És nem a civil lakosságot bombáztuk, hanem kizárólag a kiképzőtáborokat. A cél az volt, hogy megsemmisítsük azokat a helyeket, ahol előkészítik a merényleteket. Háborút hirdettek ellenünk, mi pedig válaszoltunk. Az első célzott légicsapást a francia erők 2015. szeptember 27-én hajtották végre a terrorista kiképzőtáborok ellen Szíriában. Ez azt jelenti, hogy a kommandó jóval azelőtt készen állt megtámadni minket, hogy én utasítást adtam a szíriai beavatkozásra.”
Salah Abdeslam fiatal ügyvédjének, Olivia Ronennek sikerül kibillentenie nyugalmából a volt államfőt.
„Figyelemmel hallgattam a vallomását – mondja. – Azt állította, hogy az Iszlám Állam szóvivője már az iraki és a szíriai beavatkozások előtt a mocskos franciák megbüntetésére szólított fel. Tudjuk, mennyire fontos a terrorizmus elleni küzdelemben, hogy mit mondunk, és a pontos időrend megállapítása. Az ön kronológiájában valami nekem nem stimmel: meg tudja mondani pontosan, hogy mikor hangzott el a nyilatkozat a mocskos franciák ellen? „Igen” – mondja Hollande magabiztosan, – 2014. szeptember 21-én.”
És meg tudja mondani pontosan, hogy mikor voltak az első légicsapások Irakban?” – kérdi Olivia Ronen.
„Szeptember végén” – vágja rá Hollande, pontatlanul.
„Én úgy tudom, hogy szeptember 19-én – igazítja ki a védő. – Ön azt mondta, hogy a nyilatkozat a mocskos franciákról az iraki beavatkozás előtt hangzott el. Ez nem igaz. Megismétlem, hogy a pontos időrend elengedhetetlen, ha színvonalas érveket akarunk felsorakoztatni.”
François Hollande három órával a vallomástétele kezdete óta először érezheti magát zavarban. Profi politikusként azonban sikeresen riposztol. „Maga kapcsolatot próbál teremteni a között, amit csinálunk, és a merényletek között, amelyeknek célpontja vagyunk. Pedig már 2014. május 24-én volt egy (négy áldozatot követelő) terrortámadás a brüsszeli zsidó múzeum ellen, amelyet a szíriai-iraki övezetből hazatért dzsihadista, Mehdi Nemmouche követett el. Mindez előbb történt, mint a mi iraki katonai beavatkozásunk” – vág vissza az exelnök, ezúttal ügyelve a pontos kronológiára.
Olivia Ronen ekkor a bombázások civil áldozatainak kérdését hozza szóba. A Bataclanban a terroristák ugyanis ezzel igazolták a kivégzéseket. „Tudjuk, hogy sajnos elkerülhetetlenek a járulékos veszteségek. Van ilyen. A francia légi csapásoknak voltak civil áldozatai Szíriában vagy Irakban? – kérdi az ügyvédnő.
„Azt akarja mondani, hogy amennyiben lettek volna járulékos veszteségek, indokoltak lettek volna a merényletek? – vág vissza ingerülten Hollande.
„Ilyet nem mondtam. Az egyértelműség fontos követelmény az ellenérvekben. Tehát: voltak járulékos veszteségek? – ismétli meg a kérdést az ügyvédnő.
„Minden utasítás, amit adtam, arra vonatkozott, hogy ne legyenek. De nem tudom ellenőrizni, hogy volt-e egy vagy kettő. Akárhogy is történt is, ez nem lehet igazolás..”
„Ezt nem is állítottam! De a kérdés tabu?” – folytatja Olivia Ronen.
„Nem tudom önnek garantálni, hogy nem voltak. Nem tudom önnek megmondani, hogy voltak-e. Az én utasításom az volt, hogy ne legyenek járulékos áldozatok. Nem tudok ennél pontosabb lenni.” – hangsúlyozza az exelnök.
„A kérdések, amelyeket önnek felteszek, nem a merényleteket akarják igazolni, csak nem szeretném, ha sötét foltok maradnának. Megállapíthatjuk, hogy voltak járulékos áldozatok. Attól tartok, hogy a sötét foltokat kevésbé vállalható dolgok fogják majd megtölteni” – mondja Ronen.
Arra a kérdésre, hogy a merényletsorozat valóban a francia katonai beavatkozásokra volt-e válasz, talán az Iszlám Állam propagandáját érdemes inkább megvizsgálni. A terrorszervezet által kiadott Dabiq magazinban 2016. júliusi számában megjelent egy cikk Miért utálunk titeket, miért küzdünk ellenetek? címmel. Ebben a következő okfejtés olvasható: „Azt kell megérteni, hogy még ha egyesek azt is állítják, hogy a külpolitikátok áll a gyűlöletünk hátterében, ez az ok másodlagos. Valójában, ha abba hagyjátok is a bombázásokat, mi továbbra is utálni fogunk titeket, mert a gyűlöletünk legfőbb oka addig nem fog megszűnni, amíg nem csatlakoztok az iszlámhoz”.
A túlélők képviselői elsősorban arra kíváncsiak, hogy miért nem tudták a francia hatóságok megakadályozni a legvéresebb franciaországi terrortámadást, miközben 2015-ben a már legmagasabb terrorkészültség volt érvényben az országban.
„Ezt a kérdést rendszeresen megkapom – fogalmaz a volt elnök. – Meg lehetett volna-e akadályozni a merényleteket? Ha így lenne, bevallanám önöknek, és elnézését kérnék.” Hozzáteszi, hogy bár a titkosszolgálatoknak voltak információik a készülő merényletekről, s arról is, hogy a menedékkérők közé vegyülve érkezhetnek terroristák az országba, azt nem tudták, hogy pontosan hol, mikor és hogyan fogják a támadásokat végrehajtani.
„Minden megtettünk, amit tudtunk, még légicsapásokat is indítottunk ott, ahol voltak dzsihadisták. De sajnos nem volt olyan pontos információnk, amely segíthetett volna megakadályozni a merényletsorozatot.”
A merénylők a Bataclanban többször is François Hollande nevét kiabálva lőttek az áldozataikra. Néhány nappal ezelőtt a túlélők kérésére a tárgyalóteremben le is játszottak egy részletet abból a felvételből, amit egyikük a mobiltelefonjával készített, s amelyen jól hallható, amikor az egyik terrorista azt mondja: „Csak az elnökötökre, François Hollande-ra haragudhattok. Ő tehet erről a mai mészárlásról, és tudnotok kell, hogy ez még csak a kezdet!”.
Hollande véleménye szerint a felvételen úgy hangzik, mintha a merénylők egy előre betanult ”üzenetet” közvetítenének. Ennek pedig kettős célja lehetett: az egyik, hogy Franciaország vonja vissza az erőit Irakból és Szíriából, a másik pedig vallásháború és ellenségeskedés szítása a franciák között, a nemzet egységének megtörése. A volt elnök elmondja, hogy természetesen elgondolkodott a saját felelősségén, majd határozottan kijelenti, hogy most is ugyanúgy cselekedne, mint 2014-2015-ben. „Mondom ezt a túlélők előtt, akik szenvednek és azok előtt, akik a szeretteiket veszítették el.”
Miután az esküdtszék elnöke megköszöni a volt köztársasági elnöknek a vallomástételt, Salah Abdeslam feláll és szót kér. Az esküdtszék elnöke azonnal leinti: „Nem, nem, Abdeslam úr, ha kérdése van, intézze az ügyvédjein keresztül!” A fővádlott szó nélkül leül.