A Bataclan koncertteremben történt vérengzést és túszejtést követő helyszínelés bemutatására a korábbi napoknál többen jelennek meg. A tárgyalás kezdetét jelző csengőre várva a túlélők kisebb csoportokban gyülekezve mesélik egymásnak, ki hova menekült a lövöldözés elöl. Egy fiatalember az egyik öltözőt zárta magára, onnan hozták ki éjfél után a rendőrök, volt, aki a padláson, mások a mosdóban kerestek menedékét. Azt is megbeszélik egymás között, kinek hogyan alakult az élete az elmúlt hat évben, s kit melyik ügyvéd képviseli a perben.
Patrick Bourbotte a bűnügyi rendőrség nyomozója. November 14-én hajnalban érkezett a helyszínre, ő koordinálta a hetekig tartó helyszínelést. Az 51 éves rendőr azzal kezdi, hogy soha nem könnyű tanúvallomást tennie az esküdtszék előtt, de a mai feladata különösen megrendítő számára. A Bataclanba behatoló, robbanóövet viselő három fegyveres dzsihadista 90 embert ölt meg és 202-t sebesített meg a több mint két és félórás támadás alatt.
Vetítéssel fogom illusztrálni, amiről beszélek” – mondja a kopaszodó, szakállas, magabiztos rendőr. Miközben az esküdtszék mögött lassan leereszkedik a hatalmas vászon, vágni lehet a csendet, mindenki tart a felvételektől. A vásznon egy 3D-s illusztráció jelenik meg a Bataclanról, jól kivehető a színpad, a balkon, a földszinti nézőtér, a főbejárat és az oldalsó kapuk. Az áldozatokat színes négyzetek jelzik, fotókat nem látunk.
Az újságírók közé halkan beül Ris, a Charlie Hebdo jelenlegi főszerkesztője. A szatirikus hetilap elleni 2015 januárjában elkövetett merényletkor a karikaturista több lövést kapott a vállába. Fejét a kezébe hajtva hallgatja a nyomozót.
„2015. november 14. reggel 5 óra van, a sebesülteket már elszállították – mondja a nyomozó, torkát köszörülve –, megkezdődik a helyszínelés. A hangulat komor, hideg, a fehér fény miatt minden halvány szürkének látszik, a holttestek egymás hegyén-hátán. Még soha nem láttam ilyet. Alvadt vérben haladunk előre, itt-ott fog- és csontdarabok, a mobiltelefonok folyamatosan csörögnek, hátizsákok, táskák hevernek szanaszét”. Kis szünet után folytatja. „Nem tudjuk, hogyan kell egy háborús színteret helyszínelni, ehhez alkalmazkodnunk kell. A repülőgép-szerencsétlenségeknél használatos módszert használtuk a helyszíneléshez, övezetekre osztottuk a területet, mindegyikhez külön csoportot rendeltem, és így lett a merénylet helyszínéről átfogó képünk”.
A kivetítőn egymás után jelennek meg a különböző zónák. A bejárat a K zóna. A bár a B zóna. A földszinten E, F és G, minden rajzon kis zöld kis négyzetbe rajzolt sziluettekkel jelölve az áldozatokat.
„A helyszínelést a J zónában kezdjük. A balkon egy folyosóban folytatódik, ahol két terrorista 11 túszt ejtett. A 3D-s vetítésen a nyomozóval együtt haladunk a széksorok között, ahol egy kézről leszakadt ujjat talált, ez a harmadik terroristáét, aki a földszinten, a színpad közepén robbantotta fel magát. A földön mindenfelé töltényhüvelyek, a nyomozó szerint a két túszejtő feltehetően a balkonról lőtt a földszint irányába. „Előrébb, egy férfiholttestet találunk, Germain Ferey-ként azonosítjuk”.
Az A zóna a technikai helyiség mellett található a balkonon. A rendőrség elitegysége itt kezdte meg a túszejtők elleni ostromot 0 óra 18 perckor. Egyiküket megölték, a társa felrobbantotta magát. „A 30 év körüli észak-afrikai származású férfi szabályosan kettészakadt. A robbanás a lépcsőn történt, a túszok közvetlen közelében. A lépcsőn leérve a H zónába érkezünk. Ez a színpad, ahol a francia dzshadista, Samy Amimour azonnal felrobbantotta magát, amikor rálőtt egy rendőr”. A képernyőn megjelenik az öngyilkos merénylő fotója. A felvétel pirossal és sárgával van bekeretezve, ami arra utal, hogy robbanásban halt meg. „Az arca sértetlen maradt. Három méterrel arrébb egy jobb lábat találtunk, rajta egy 42-es számú sportcipővel, a cipőfűző megkötve”.
A C zónában 15 holttest jelzése jelenik meg a vásznon. „Nyolcan közülük egymáson feküdtek – nem találok erre szavakat. Egymásra zuhantak, amikor egyszerre, egyetlen pillanat alatt haltak meg mind a nyolcan. Egészen közelről lőtték le őket. Arra emlékeztetett ez, amit a Charlie Hebdo szerkesztőségében láttunk 2015 januárban.” A szemléltetésben a földszintre érve, a nyomozó mély lélegzetet vesz. „A földszint az E, F, G zóna, ez a terem közepe. A leghalálosabb. 44 holttest… Abból, ahogy feküdtek, arra következtettünk, hogy akkor lőtték le őket, amikor a vészkijárat felé menekültek.
A helyszínelők a balkonon találtak egy diktafont. Az egyik vendégé volt, aki rögzítette a koncertet, majd a terrortámadást is. Az esküdtszék elnöke úgy dönt, hogy a 2 óra 38 perces felvételnek – amely mind a 250 lövést rögzítette a merénylők haláláig – csak az elejét játsszák le a tárgyalóteremben.
Néhány túlélő, hozzátartozó és újságíró elhagyja a termet. Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke most ismét elmondja, hogy akik a webrádión keresztül egyedül hallgatják az otthonukban a pert, ha szükségét érzik, felhívhatják a megadott segélyhívószámot, ahol pszichológusok állnak rendelkezésükre.
A nyomozó elindítja a felvételt. Néhány másodpercig az Eagles of Death Metal együttes koncertjét hallhatjuk, majd a kezdődő sorozatlövéseket. Ezután a felvételről általa kiválasztott fontosabb pillanatok leiratát maga olvassa fel. Mint mondja, pályafutása egyik legnehezebb pillanata következik. Hangot vált, és hol a terroristák, hol az áldozatok bőrébe bújva felolvassa a köztük francia nyelven folytatott párbeszédet. „Egy túszejtő: Miért csináljuk ezt? A testvéreinket bombázzátok Szíriában, Irakban. És mi miért vagyunk itt? Hogy ugyanezt tegyünk. Francia és amerikai katonák bombáznak minket az égből. Emberek vagyunk. Mi itt bombázunk titeket, a földön. Nekünk nincs szükségünk repülőkre. Köszönjétek az elnökötöknek, François Hollande-nak! (…) Te leülsz! Csapatokat küldenek a muzulmán országokba lemészárolni a mieinket. Bombákkal, rakétákkal. Nőket és gyerekeket ölnek válogatás nélkül (…) Az elnökötökre, François Hollande-ra haragudjatok! Western cowboyt játszik, csapatokat küld mindenhova a világban a muzulmánok ellen harcolni. Ma eljött a bosszú órája. Mindennek vége”.
A rendőr jelzi, hogy hallani a három lövést, amikor az épületbe elsőként behatoló rendőrök lelövik a színpadon lévő terroristát. „Halljuk a fájdalomnyögéseit, majd egy robbanást, amit a csavarok zaja követ”. Samy Amimour ekkor robbantotta fel magát. A másik két merénylő ezt követően többször elismétli, hogy Allahou akbar, majd az egyikük azt kiabálja: „Túszaink vannak! Ha azt akarják, hogy meghaljanak, folytassák csak! Álljatok fel mind! Felmegyünk az emeletre. Siessetek!”
Húsz percen át ismét lövéseket hallani, majd az elitalakulatok beavatkoznak. Miközben a két terrorista elbarikádozza magát a túszokkal egy folyosón, a rendőrök megpróbálnak vagy közvetlenül, vagy egy túszon keresztül kommunikálni velük. „Robbanóöveik vannak. Ne jöjjenek be, minden felrobbantanak! Talkie-walkie-t akarnak – idézi a rendőr az egyik túszt – Egy illetékessel akarnak beszélni”. Az egyik terrorista néhány másodperces telefonbeszélgetést folytat egy rendőrrel, majd elüvölti magát: „Hagyd abba, menj innen! Felrobbantom a túszokat. Menj innen!” Kiabálásokat, sírásokat hallani a rendőr szerint az emeletről, majd megkezdődik a rendőrök rohama. A lövésekre a terroristák sorozatlövésekkel válaszolnak. Ismaël Omar Mostefaït megölik a kommandósok. Foued Mohamed-Aggad felrobbantja magát. Tíz perccel korábban felhívta az anyját. Elmondta neki, hogy szereti, és bejelentette, hogy hamarosan meg fog halni.
A beszámoló végén a rendőr ünnepélyes hangon azt mondja: „Azt szeretném, ha most együtt mindannyian bemennénk az újjáépített Bataclanba. Nem fogunk holttesteket látni”. Egy panorámafotót vetít ki a gyönyörűen felújított színes koncertteremről.
A számítógépes egér segítségével navigál zónáról zónára. Minden zónában egy-egy buborék, amire ráklikkelve megjelennek az ott megölt áldozatok nevei. Lassan felolvassa mindegyiket. A hallgatóság a rendőrrel együtt haladva a Bataclanban, így búcsúzik az áldozatoktól. A hozzátartozók szeretnék pontosan tudni, hogy a terem mely pontján halt meg a családtagjuk, ez az ügyvédeknek is fontos információ.
A nyomozó a tanúvallomást két fontos bizonyíték bemutatásával fejezi be. Az egyik a terroristák belga rendszámú gépkocsija, amelyet a Bataclan előtt találtak meg, és amelyet a fővádlott, Salah Abdeslam nevére béreltek ki Brüsszelben. A másik egy mobiltelefon, amit egy szemeteskukában találtak, és amelyről öt perccel a támadás előtt a három merénylő SMS-t küldött egy belga számra: „Elindultunk, kezdünk”.