Egy héttel a per kezdete után az esküdtszék elnöke rendhagyó módon szót ad a vádlottaknak. Azt kéri tőlük, hogy a bizonyítási eljárás megkezdése előtt tegyenek egy rövid „spontán nyilatkozatot” arról, hogy mit gondolnak az ellenük felhozott vádakról, miután a tényleges kihallgatásuk majd csak hónapok múlva kezdődik.
Sofien Ayarin és Osama Krayem a támadás éjszakáján Amszterdamban volt, és a vád szerint az ottani repülőtéren küldték őket terrortámadást végrehajtani, de végül nem robbantották fel magukat. A bíró kérésére felállnak, de csak azért, hogy jelezzék, nem kívánnak élni a lehetőséggel. A többiek néhány mondatban többé-kevésbé elhatárolódnak a merényletektől, bár elismerik, hogy részt vettek az előkészületekben. Néhányan közülük elmondják, hogy régóta várják már a pert, mások elnézést kérnek az áldozatoktól, és van, aki egyértelműen elítéli a terrortámadást. Mindannyian jelzik, hogy készek valamennyi kérdésre válaszolni.
Hamza Attou, aki szabadlábon védekezhet, elismeri, hogy a támadást követő éjszakán ő volt az egyik, aki elment Salah Abdeslamért Párizsba, de hozzáteszi, hogy soha nem akart terrorizmusban részt venni. „Nem volt tudomásom semmiről” – mondja Mohamed Amri, aki szintén abban a gépkocsiban ült, amely hazavitte Brüsszelbe a fővádlottat. A hamis papírok beszerzésével vádolt Farid Kharkhach úgy fogalmaz: „Nem tagadom a szerepemet, szerencsétlenségemre épp ezekbe az emberekbe botlottam, akikkel korábban soha nem találkoztam. Nem gondoltam, hogy a hamis papírokat mészárlásokhoz fogják használni”. A terroristák búvóhelyeiül szolgáló lakásokat kiadó Mohamed Bakkali egyes vádpontokban foglaltakat elismer, másokat viszont vitat.
„Remélem, kiderül az igazság, mivel én teljesen ártatlan vagyok” – mondja a szabadlábon védekező Abdellah Chouaa. Szerinte erre az is bizonyíték, hogy egyik ismerőse meghalt a brüsszeli merényletekben, terhes felesége pedig épp a metróban volt, amikor a robbanás történt.
A terrorcselekmények kitervelőjeként azonosított, 2017-ben Szíriában célzott támadásban megölt Oussama Atar öccse, Yassine is a vádlottak padján ül. A vád őt is a bűnszövetkezet tagjának tekinti, megjelölve azokat az időpontokat, amikor bizonyíthatóan találkozott a merénylőkkel. „Ártatlan vagyok az első naptól kezdve. Úgy vélem, hogy a családi kapcsolataim miatt kell itt lennem. De én nem vagyok Oussama Atar” – hangsúlyozza.
A terrortámadás legrejtélyesebb alakja Mohamed Abrini, aki november 12-én elkísérte a merénylőket Párizsba, de még aznap este visszautazott Brüsszelbe. Eredetileg 2016. március 22-én neki is fel kellett volna robbantania magát a brüsszeli repülőtéren, de a térfigyelő kamerák felvételei szerint az utolsó pillanatban megfutamodott. A belga vizsgálóbíró úgy véli, hogy a Szíriában kiképzett dzsihadistának feltehetően fontosabb szerepe volt a csoportban egy egyszerű végrehajtónál. Abrini elismeri, hogy részt vett a merényletekben, de hozzáteszi: „Nem én vagyok a megrendelő, sem a műveletek kitervelője. Sem logisztikai, sem anyagi támogatást nem nyújtottam. Kész vagyok minden kérdésre válaszolni.”
Utoljára ad szót az esküdtszék elnöke a fővádlottnak. Salah Abdeslam előre szól, hogy hosszabb lesz a társainál, majd belekezd egy ötperces beszédbe, amelyben egyrészt igazolja a merényleteket, másrészt egyértelműen vállalja az Iszlám Állam ideológiáját, amire még nem volt példa dzsihadisták elleni franciaországi perben. Többes szám első személyben beszél, a meghalt dzsihadisták nevében is. Azzal kezdi, hogy a belga vizsgálóbíró előző napi vallomástétele „félreértéseken” alapult. „Terrorizmusról, dzsihadizmusól, radikalizmusról beszélt. Ezek a kifejezések zavarkeltők. Valójában az autentikus iszlámról van szó. Ezek a terroristák vagy radikálisok, egyszerűen muzulmánok” – magyarázza Abdeslam. Felidézi azt a pillanatot is, amikor Isabelle Panou nem tudott egyértelmű választ adni az arra a kérdésre, hogy miért Franciaország volt a terrortámadás fő célpontja. „Hát én most megmondom önöknek, miért. Franciaország ellen harcoltunk. A lakosságot, a civileket vettük célba, de személyes bajunk nem volt ezekkel az emberekkel, a támadásokat Franciaországnak szántuk. Mégpedig azért, mert a francia repülők, amelyek bombázzák az Iszlám Államot, nem tesznek különbséget nők, férfiak és gyerekek között, mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül. Azt akartuk, hogy Franciaország ugyanazt a fájdalmat élje át, amit mi szenvedünk el”.
A tárgyalóteremben döbbent csend honol, a fővádlott ezúttal visszafogott, megfontolt, udvarias az esküdtszékkel, nem kiabál, mint az előző tárgyalási napokon.
„Hallottam, hogy François Hollande szerint mi az értékei miatt harcolunk Franciaország ellen – folytatja –, és azért, hogy megosszuk az embereket. Ez hatalmas hazugság. Amikor François Hollande úgy döntött, hogy megtámadja az Iszlám Államot, jól tudta, hogy ez kockázatokat rejt magában. Tudta, hogy franciák fognak emiatt meghalni. 2003-ban Jacques Chirac nem volt hajlandó támogatni az amerikaiakat (az iraki háborúban) arra hivatkozva, hogy a szerepvállalás franciaellenes gyűlöletet és gyilkos támadásokat gerjesztene”. Hangsúlyosan hozzáteszi: „Franciaellenes gyűlölet és gyilkos merényletek! Hát pontosan ez történik most.” Majd érzelemmentesen folytatja: ”Tudom, hogy amit mondok, megdöbbentő lehet, főleg az érzékeny lelkűek számára. De nem az a célom, hogy újra megforgassuk a kést a sebben, hanem hogy elmondjuk az igazságot az embereknek. A minimum, hogy őszinték vagyunk azokkal, akik elmondhatatlan fájdalmat élnek át. Gyakran hallom, hogy provokatőr vagyok, de ez nem igaz, én őszinte akarok lenni, nem az a célom, hogy megbántsak bárkit is. Köszönöm, hogy végighallgattak”.
Salah Abdeslam leül, a tárgyalóteremben senki nem reagál a szavaira. Az igazságügyi palota folyosóján azonban sokan felháborodnak szavai hallatán.
A 29 éves David Fritz Goeppinger, akit a Bataclanban túszul ejtettek a terroristák, kisírt szemmel, de mosolyogva áll a kamerák elé. „Olyan, mintha Abdeslam szétválasztaná a saját tettét, azt, hogy ő maga hat évvel ezelőtt robbanóövvel a testén metrózott Párizsban, attól, hogy emberek haltak meg. Nagyon furcsa ezt hallani nekem, aki személyesen érintett vagyok. Azt üzeni nekem egyértelműen, hogy oké, velem semmi baja, nem tehetek arról, hogy éppen ott voltam, de hát nem volt szerencsém. Ez egyszerűen méltatlan. Semmi tisztelet nincs benne azok iránt, akik mindezt átélték”.
Egy fiatal lány felháborodottan magyarázza, hogy miután meg tudott szólalni a sírástól, jelezte az esküdtszéknek, hogy vallomást kíván tenni. „El fogom mondani Abdeslam szemébe nézve, hogy két lövést kaptam a hátamba a Bataclanban”.
A politikusok közül Manuel Valls szólal meg elsőként, aki a terrortámadások, idején a francia miniszterelnöki posztot töltötte be. „Nem tudok párbeszédet kialakítani ezzel az egyénnel. Ugyanazt ismétli, amit a túszoknak mondtak 2015. november 13-án a terroristák a Bataclanban” – mondja a BFM hírtévében –. „Ez a gyűlölet legmagasabb foka, egyszerűen vérfagyasztó. Igazoltnak állítja be ártatlan emberek halálát”. A volt kormányfő szerint Abdeslamnak a szíriai katonai beavatkozásra való hivatkozása „nonszensz”, hiszen olyan európai országokban is történtek iszlamista merényletek, amelyek nem vettek részt a nemzetközi koalícióban. Egyértelmű, hogy Franciaországot és más nyugat-európai országokat is az egyetemes értékei miatt támadták meg, pontosan azért, mert demokratikus és szekularizált köztársaságok, a keresztények, zsidók és muzulmánok együttélésnek hazái.
Manuel Valls úgy látja, hogy a dzsihadisták egyszerűen megpróbálnak politikai érveket találni ahhoz, hogy gyűlöletüket meg tudják magyarázni, de az egésznek semmi értelme, kizárólag propagandáról van szó.
A francia külügyminiszter másnap reggel arra emlékeztet a France Info hírrádióban, hogy „az Iszlám Állam hirdette meg a háborút, és az Iszlám Állam tekintett minket ellenségnek”. „Franciaországot megtámadták, és Franciaország válaszolt” – hangsúlyozza Jean-Yves Le Drian, aki 2015-ben a védelmi tárcát irányította. Arra is felhívja a figyelmet, hogy „ez az ember azt is elfelejtette, hogy a november 13-i merényletek előtt már januárban is volt egy terrortámadás, a Charlie Hebdo ellen”.