Salah Abdeslam akkor sem jelenik meg a tárgyaláson, amikor életútját ismerteti az illetékes belga nyomozó. A tárgyalóteremben és a sajtószobában egyébként is csak lézengenek az érdeklődők és az újságírók, miután a videókonferencián bejelentkező belga rendőrök semmitmondása egyre inkább unalomba fullad. A belga és a francia sajtóból az elmúlt években sokkal többet meg lehetett tudni a merényletsorozat előkészítéséről, mint a nyomozást végző belga rendőrök beszámolóiból.
A dzsihadisták családi háttérének, radikalizációjának és szíriai kiképzésének, majd Európába történő visszatérésének történetét a vádirat alapján már részletesen ismertette az esküdtszék elnöke, majd a francia titkosszolgálatok munkatársai is. Azt lehetett remélni, hogy a belga nyomozók rávilágítanak az ismert életutak egy-egy fontos részletére, ők azonban monoton hangon felolvasott vallomásaikban csak felületes tájékoztatást adnak. Az ügyvédek – a túlélők és a vádlottak képviselői is – minden pontatlanságot, habozást kihasználnak arra, hogy a belga rendőrségnek a terrorizmus elleni küzdelemben mutatott hozzá nem értését bizonyítsák.
A korábbiaknál is kínosabb hangulat lesz úrrá, amikor a fővádlott, Salah Abdeslam életútját és más vádlottakhoz fűződő viszonyait mutatja be a 440.232.779-es jelzésű nyomozó. Háromnegyed órás előadásából kevesebbet tudunk meg a terrorkommandó egyetlen túlélőjének radikalizálódásáról, mint arról, hogy a belga rendőrséget hányszor verte át. A terrortámadás előtt kilenc hónappal, a molenbeeki rendőrőrsön történt kihallgatása során a belga hatóságok semmit sem érzékeltek az akkor 26 éves férfi radikalizálódásából.
Abdeslam bátyja, Brahim, aki a teraszokon lövöldöző kommandó tagjaként a Comptoir Voltaire kávéházban öngyilkos merénylőként halt meg, 2015 elején járt Szíriában kiképzésen. A molenbeeki rendőröket arról informálták, hogy Salah is el akart utazni Szíriába, ezért a bátyja után őt is beidézték. Ugyanannak a rendőrnek, aki a bátyját is kihallgatta, Salah Abdeslam letagadta a tervét, és arról beszélt, hogy Spanyolországba és Marokkóba készül turistáskodni, de azt nem volt hajlandó megmondani, hogy kikkel. Amikor az egyik legjobb barátjáról, a merénylettervei miatt nemzetközi körözés alatt álló Abdelhamid Abaaoudról kérdezték, annyit mondott, hogy jó fejnek tartja, de nem ért egyet dzsihadista nézeteivel. A kihallgatás jegyzőkönyvének következtetése az volt, hogy „Salah Abdeslam nem mutatja a radikalizációnak semmilyen külső jegyét, legyen szó az öltözködéséről, fizikai megjelenéséről vagy arról, amit mond”. Tíz nappal korábban a bátyjának is elhitték, hogy nem járt Szíriában.
„Mire szolgált a kihallgatás? Mit akartak igazából megtudni?” – kérdezi Gérard Chemla, a túlélők egyik ügyvédje. „Ellenőrizni akartuk azt az információt, hogy Salah Abdeslam Szíriába készül” – válaszolja a rendőr. „És azt gondolták, hogy majd azt válaszolja, igen, gondolkodom azon, hogy részt vegyek a dzsihádban? Más vizsgálatokat nem is végeztek?” – folytatja az ügyvéd. „Akkoriban nem számított bűncselekménynek Szíriába utazni” – mondja a nyomozó. „De hát ismerték az Abaaoudhoz fűződő viszonyát, tudták, hogy Abaaoud különös veszélyt jelent. Nem nézték meg a telefonjait, a számítógépeit? Semmit nem néztek meg?” – értetlenkedik tovább az ügyvéd. „A vizsgálóbíró úgy döntött, hogy nem volt elég bizonyíték még ehhez” – mondja a nyomozó.
A védelem képviselői még keményebben bánnak vele, aki szinte minden kérdésére kitérő választ ad. Salah Abdeslam 2015. augusztusban Görögországban járt gépkocsival, vele utazott Ahmed Dahmani, a per egyik másik vádlottja, akit jelenleg Törökországban tartanak fogva. A nyomozás nem szolgál magyarázattal adni arra, hogy mit kerestek ott. A belga nyomozó elmondja, hogy a bérelt jármű Franciaországban lerobbant, és amikor Abdeslam az autóügynökséget hívta segítségül, azt mondta a telefonba, hogy rajta kívül még ketten vannak a gépkocsiban. Ezt azonban a vádlottak később tagadták. Kérdés, hogy vakációzni mentek-e, ahogy azt Dahmani mondta a török rendőröknek, vagy pedig Ibrahim El Bakraouival, a támadások logisztikai vezetőjével találkoztak. „Valóban felmerülnek kérdések ezzel az úttal, és a különböző szereplők közötti esetleges találkozásokkal kapcsolatban, de a kérdésre nem tudjuk a választ” – válaszolja a nyomozó.
A fővádlott két ügyvédje minden rosszat elmond a belga rendőrség munkájáról. Olivia Ronen valóságos szópárbajban szinte keresztre feszíti a nyomozót, amikor az Abdeslamék bárjában a merényleteket követő házkutatásról kérdezi. A Les Béguines bárt a vádirat, a belga és a francia rendőrség is az egyik legfőbb konspirációs helyként tartja számon. Itt találkoztak a dzsihadisták, innen tartották a kapcsolatot Szíriában lévő társaikkal. A jegyzőkönyv szerint alig negyedórát tartott a házkutatás, amit nem a terrorelhárítók végeztek, hanem az ügyészség korrupcióellenes részlege. „A létesítmény egyszerűen nem érdekelte a nyomozást” – mondja az ügyvédnő, de amikor ironizálni kezd a nyomozás felszínességén, Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke „a vita méltóságára és nyugalmára” hivatkozva rendre inti a védőt: „Ronen ügyvédnő, ha kérhetem, kerülje el a kommentárokat a kérdéseiben!” – mondja a bíró, miközben ő maga is iróniával a hangjában köszöni meg a nyomozónak „ezt a sok részletet”.
A belga nyomozók folyamatos ködösítését, hárítását az áldozatok hozzátartozói és a túlélők is rosszallással fogadják. Őket nem annyira a hatóságok közti erőjáték érdekli, hanem szeretnék megérteni, hogy milyen okok tették lehetővé a legvéresebb franciaországi terrortámadást. „Engem az is zavar, hogy mindez a védelemnek kínál magas labdát” – mondja a bíróság folyosóján Arthur Dénouveaux, a túlélőket képviselő Life for Paris egyesület elnöke. Gérard Chemla sztárügyvéd szerint pedig „nagyon kár, hogy ez így történt, tíz napot elvesztegettünk a perben, és csak annyi derült ki, hogy a nyomozás nem állt a helyzet magaslatán. Ennek a pernek csak akkor van értelme, ha mindannyian komolyan vesszük”.