A párizsi különleges esküdtszék Salah Abdeslamot tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítéli. Hasonlóan az Iszlám Állam azon vezetőihez, akik megrendelték a merényletsorozatot, de már feltételezhetően nincsenek életben. A csaknem tíz hónapig tartó per végén a többi vádlottra egy évtől életfogytiglani terjedő börtönbüntetést szab ki az öt terrorelhárítási bíró.
A francia igazságszolgáltatás leghosszabb perének ítélethirdetésére több százan megjelennek a 2500 felperes közül, a hatalmas tárgyalóterem és a sajtóterem a kapuk megnyitása után néhány perc alatt teljesen megtelik. Soha ennyien nem voltak még a per egyetlen tárgyalási napján sem. Az esküdtszék tagjaira azonban három órát kell várni, a feszültség és a zajongás egyre nő, az ítélethirdetés többszöri csúszás után végül este negyed kilenckor kezdődik meg.
Jean-Louis Périès elnök első szavai után egyértelmű: az esküdteket a vádbeszéd jobban meggyőzte, mint a védőbeszédek. A terroristák hamis papírjainak beszerzésében közvetítő Farid Kharkhach kivételével valamennyi vádlottat terrorista bűnszövetkezetben való részvétel miatt ítélték el. Egyedül Kharkhach esetében nem látják bizonyítottnak, hogy tudott megrendelőinek iszlamista meggyőződéséről.
A többi 19 vádlott esetében az esküdtek igennel válaszoltak minden kérdésére, azaz az összes vádpontban bűnösnek találták őket. Senkit nem mentettek fel – szögezi le az egyórás ítélethirdetés legelején az elnök, mielőtt részletesen ismertetné a kiszabott büntetési tételeket.
A szabadlábon védekező „segítő kezek” közül többen eltakarják arcukat, terroristává történő minősítésük láthatóan hideg zuhanyként éri őket. Ők hárman hatalmas csomaggal érkeztek az ítélethirdetésre, párizsi albérletük lejárt, arra készültek, hogy az esküdtszék döntésétől függően még az este folyamán vagy börtönbe kell vonulniuk, vagy hazautaznak Brüsszelbe.
Jean-Louis Périès ezután tárgyilagos hangvétellel, szinte szenvtelenül, kissé hadarva foglalja össze egy óra alatt az összetett ítélet 120 oldalas indoklásának legfontosabb elemeit. Ennek lényege, hogy a legfőbb vádlottak a létező legszigorúbb büntetést kapják, míg a „segítő kezeknek” a terrorista megbélyegzés ellenére sem kell börtönbe vonulniuk.
A vádlottak padján ülők közül öt dzsihadistára kért életfogytiglani szabadságvesztést az ügyészség. Közülük Salah Abdeslam a vádhatóság indítványának megfelelően tényleges életfogytiglanit kap. Ő az egyetlen a még életben lévő vádlottak közül, akit a francia büntetőjog legszigorúbb büntetésével sújtanak.
Miközben az esküdtszék tíz gyanúsított esetében kisebb büntetést szabott ki annál, mint amit az ügyészség indítványozott, ítéletével azt is jelzi, nincs kegyelem az iszlamista terrorizmus felelőseivel szemben. A merényletek megrendelőjét, Ousamma Atart (akit feltehetően megöltek 2017 novemberében Szíriában), valamint Jean-Michel Claint és Fabien Claint (akik az Iszlám Államnak a támadást magára vállaló üzenetét közzétették, és akik valószínűsíthetően ugyancsak meghaltak a nyugati koalíció egyik szíriai támadásában) jelképesen módon szintén tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
A szimbolikus döntés mögött azonban furcsa ellentmondás rejlik: Salah Abdeslamot nem a 130 ártatlan ember megölése miatt kapta a legszigorúbb büntetést, hanem egy köztörvényes bűntett miatt: a Bataclanba behatoló rendőrök elleni emberölési kísérlet miatt. Amit valójában három tettestársa hajtott végre.
A párizsi merényletsorozat idején tényleges életfogytiglani börtönbüntetéssel még csak a kiskorúak sérelmére, illetve hivatali személy ellen elkövetett emberölési kísérlet volt sújtható, terrorcselekményben való részvétel nem. A terrorelhárítási törvényt 2016-ban ugyan szigorította a parlament, de az visszamenő hatállyal nem alkalmazható. Az ügyészség tehát azért kérte így a legszigorúbb büntetést a fővádlottra, mert a merényletek egyik kitervelőjének és elkövetőjének tekinti.
Salah Abdeslam soha nem járt a Bataclanban, és rendőrökre sem lőtt. Az esküdtszék azonban az ügyészséghez hasonlóan úgy véli, hogy Salah Abdeslam a többi elkövetővel együtt és azokhoz hasonló mértékben felelős. Védőbeszédükben ez ellen az értelmezés ellen emeltek szót ügyvédei a legsúlyosabb büntetés elkerülése érdekében. Abdeslam ügyvédje, Olivia Ronen azt kérte az esküdtszéktől, hogy kizárólag a Stade de France nemzeti stadionnál elkövetett merényletek esetében marasztalják el elkövetőként ügyfelét, miután ő maga is elismerte: ő vitte a helyszínre gépkocsival a három öngyilkos merénylőt.
A másik védő, Martin Vettes kiemelte, hogy Salah Abdeslam a per során egyetlen kérdést sem kapott azzal a bűntettel kapcsolatban, amely tényleges szabadságvesztéssel sújtható, azaz a rendőrökkel szembeni emberölési kísérletet illetően. Az ítélet indoklásában az elnök közvetetten válaszol a problémára, amikor megjegyzi, hogy a merényletek végső célja a rendőrök elleni támadás volt.
Salah Abdeslamnak ezzel az ítélettel minimális esélye maradt a szabadulásra. Az is csak azért, mert a francia jog lehetővé teszi, hogy harminc év múlva kérhesse tényleges életfogytiglani börtönbüntetésből a ténylegesség elvételét. Ez esetben öt terrorelhárítási vizsgálóbíró mond majd véleményt arról, hogy az elítélt mekkora mértékbe jelent veszélyt a közrendre, s feltételes szabadlábra helyezhető-e. Erre azonban eddig nem volt példa.
Abdeslamon kívül gyerekkori barátját, Mohamed Abrinit is életfogytiglani börtönbüntetésre ítéli az esküdtszék, de nem ténylegesre, 22 évet kell kötelezően leülnie. Az indoklás szerint ő is, Abdeslam is a terrorcsoport teljes jogú tagja volt, részt vettek a merényletekhez használt gépkocsik, valamint a kommandó tagjainak búvóhelyül szolgáló lakások kibérlésében. Mindketten a „halálkonvoj” tagjaiként érkeztek Brüsszelből Párizsba, és az elnök indoklása szerint nem állítható, hogy nem tudtak volna a merénylet végrehajtásának módozatairól és a terrorcsoport által meghatározott célpontokról. Salah Abdeslammal ellentétben azonban Mohamed Abrini a támadást megelőző este visszautazott Brüsszelbe, mert meggondolta magát. Ezért enyhébb az ő büntetése.
A három másik vádlottra, akikre szintén életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyészség, harminc év börtönbüntetést szabtak ki az esküdtek, bűnrészesség miatt. Ebből húsz évet kell mindenképpen leülniük. Közülük a svéd állampolgárságú Osama Krayemet és a tunéziai Sofien Ayarit a vád szerint azért küldték Szíriából Európába, hogy az amszterdami repülőtéren hajtsanak végre merényletet. A két dzsihadista járt is ott a párizsi merényletsorozat napján. Az ítélet indoklása szerint ez az utazás feltehetőleg terepszemle volt, de mindenképpen összefüggésben állt a párizsi támadással.
Mohamed Bakkali pedig azért kap harminc évet, mert meghatározó szerepe volt a logisztikai szervezésben, a lakások és a gépkocsik kibérlésében, s azt az esküdtszék szerint annak tudatában tette, hogy terroristákat támogat. Ügyvédje, Orly Rezlan védőbeszédében úgy fogalmazott: „Ha a bűntettek által kiváltott érzelmek nevében az előkészületek bűnrészeseit, a lakások és a gépkocsik kibérlőit ugyanolyan büntetésre ítéljük, mint a gyilkost, be kell ismernünk, hogy a jogállam a sokk hatására összeomlott”. Az esküdtszék azonban láthatóan különbséget tesz gyilkos és cinkosa között.
A pakisztáni Muhammad Usman és az algériai Adel Haddadi – akiket a merényletek megrendelője, Oussama Atar küldött Szíriából, de útközben Ausztriában őrizetbe vették őket még mielőtt akcióba létek volna, 18 év börtönbüntetést kapnak. Két évvel kevesebbet, mint amennyit az ügyészség indítványozott.
A vádhatóság bizonyítékai a fegyverekért elküldött Ali El Haddad Asufi és a megrendelő öccse, Yassine Atar esetében voltak a legkevésbé meggyőzők. Az előbbire 16 évet, az utóbbira kilenc évet kértek az ügyészek. Az esküdtek tíz, illetve nyolc évre ítélték őket. Miután mindketten hat éve vannak előzetes letartóztatásban, a büntetésük fennmaradó részét valószínűsíthetően feltételes szabadlábon tölthetik. Hasonlóan Mohammed Amrihoz, aki Párizsból Brüsszelbe szállította Salah Abdeslamot november 14-re virradó éjjel. Rá nyolc évet kért az ügyészség, és annyira is ítélte az esküdtszék.
A Mohammed Amrit Párizsba elkísérő Hamza Attou két év szabadságvesztést kap. Ugyanannyit, mint Ali Oulkadi, aki Abdeslamot brüsszeli búvóhelyére szállította. Mindketten több, mint két évet töltöttek előzetes letartóztatásban. Abdellah Chouaát egy év szabadságvesztésre ítélte az esküdtszék, amiért Mohamed Abrinit kivitte a repülőtérre, amikor az Szíriába utazott, illetve kiment érte, amikor tíz nappal később hazaérkezett. A három szabadlábon védekező segítő „előzetes letartóztatása szinte teljesen megfelel a letöltendő büntetésnek, ezért nem kell visszamenniük a börtönbe” – jegyzi meg az esküdtszék elnöke.
A hamis papírok beszerzésében közvetítő Farid Kharkhach is elhagyhatja a börtönt. Öt és fél éve van előzetes letartóztatásban, az esküdtszék két év letöltendő szabadságvesztére ítélte. Terrorista bűnszövetkezetben való részvétel helyett csak csalás céljából létrejött bűnszövetkezetben való közreműködés miatt kapta büntetését. Az esküdtszék úgy látja, hogy nem tudott megrendelői terrorista szándékairól, amikor hamis személyi igazolványokat szerzett be nekik.
Salah Abdeslam ügyvédei nem kívántak azonnal nyilatkozni, előbb konzultálnak ügyfelükkel. A védők közül néhányan, akik felmentést kértek, vegyes érzelmekkel viszonyulnak az ítélethez, de többségük üdvözli annak finomhangolásait. Még azok is, akiknek ügyfelei súlyos büntetést kaptak. Isa Gultaslar, akinek védencét, a tunéziai Sofien Ayarit harminc évre ítélte az esküdtszék az ügyészség által indítványozott életfogytiglani helyett így nyilatkozott a tárgyalóterem előtt gyülekező újságíróknak: „Az esküdtszék az ügy súlya és az érzelmek ellenére személyre szabott ítéleteket hozott. Ezt el kell ismerni. Igazságot szolgáltatott.” A felperesek közül többeket képviselő ügyvédnő, Sylvie Topaloff is üdvözli „az elveiben nagyon határozott döntést, amely a részletekre is kitér, s tekintetbe veszi, ki milyen szinten vett részt a merényletekben” – mondja az ügyvédnő.
A vádlottaknak tíz nap áll rendelkezésre fellebbezni az ítélet ellen.