A merényletsorozat kitervelőjének és megrendelőjének öccse, Yassine Atar ellen felhozott vádak azon a hangfelvételen alapulnak, amit a nyomozók a terrorcsoport egyik számítógépében találtak 2016 márciusban. Ezen az Atar fivérek unokatestvére, Ibrahim El Bakraoui – még mielőtt felrobbantotta volna magát a brüsszeli repülőtéren – köszöntet mond egy bizonyos Yasnak: „Köszönök neked mindent, amit értem tettél”. A terrorelhárítási ügyészség szerint ez az üzenet hitelesíti azt a feltételezést, hogy Yassine Atar részt vett a terrortámadás előkészítésében, jóllehet azt nem sikerült bebizonyítani, hogy a megjelölt Yas valóban ő lenne. A vádhatóság kilenc év szabadságvesztés kiszabását indítványozta a 35 éves vádlottra. Ügyvédjei a felmentését kérik.
Ellentétben a legtöbb vádlottal, a hat éve előzetes letartóztatásban lévő, bőbeszédű Yassine Atar alig győzött magyarázkodni a perben. Ő maga nem dzsihadista, s meggyőződése, hogy családi kötelékei miatt került a vádlottak padjára, mégpedig azért mert a párizsi és a brüsszeli terrortámadások kitervelőjének, Oussama Atarnak az öccse, és a brüsszeli merényleteket elkövető terroristáknak, Khalid és Ibrahim El Bakraouinak az unokatestvére. A legfőbb vád ellene az, hogy a merényletek előtt és közvetlenül utánuk is találkozott unokatestvéreivel, és két másik iszlamista vádlottal.
A belgiumi nyomozást vezető vizsgálóbíró, Isabelle Panou az esküdtszék előtt elismerte, hogy „nem egyértelmű Yassine Atar felelősségét megállapítani”. A francia ügyész, Nicolas Braconnay a vádbeszédben viszont úgy fogalmazott, hogy egyesek „jogi impresszionizmussal” vádolják a vádhatóságot, mintha az azt sugallná, hogy nem kell túl közelről megvizsgálni mindent, csak az összkép számít. Pedig az ügyész szerint a nyomozás során úgy adtak értelmet látszólag jelentéktelennek tűnő dolgoknak, hogy azokat összefüggésekbe és perspektívába helyezték, így vált a vádhatóság meggyőződésévé az is, hogy Atar részt vett a merényletek előkészítésében.
A „jogi impresszionizmus” kifejezés a védelem részéről több ügyvédet is arra késztet, hogy a vádpontok pontatlanságra irányítsa a figyelmet. Így tesz Yassine Atar két védője, Christian Saint-Palais et Raphaël Kempf.
Előbbi így fogalmaz: „Közelről nézve nincs semmi, ezért azt magyarázzák: távolodjunk el és figyeljük messzebbről a dolgokat, mert úgy már látszik a bűnösség. Valójában ez a jogi impresszionizmus. Ez olyan régi módszer, mint maga a 19. századi impresszionizmus. Az ilyen technikának örül az esztéta, de aggodalmat kelt az állampolgárban és riadalmat a jogi szakemberben”. A másik ügyvéd szerint „azért beszélünk impresszionizmusról, mert a tárgyi bizonyítékok nem elégségesek”. Ezt a védők négy órán át próbálják bebizonyítani, beszédük végén ügyfelük felmentését kérik.
Christian Saint-Palais szerint az ügyészségnek a legtöbb nehézsége Yassine Atar bűnösségének bizonyításával volt, s a perben bemutatott és részletesen megvizsgált bizonyítékok alapján nem is volna szabad őt elítélni. Raphaël Kempf kérdéseket tesz fel: „Segített? Részt vett? Tudta és nem mondott semmit? Hozzájárult? Etette, elszállásolta, védelmezte a terroristákat? Yassine Atar jelenléte nélkül a merényleteket nem tudták volna megszervezni? Nem hiszem. Akár messziről, akár közelről nézzük a dolgokat, neki semmi helye a vádlottak padján. Bár nem vagyok a jogi impresszionizmus ellen, azt szeretném, ha meg tudnánk mondani, voltaképpen mit látunk, ha messziről nézzük a dolgokat. Hát, azt látjuk, hogy ő nincs ott, amikor a búvóhelyeket bérlik, nincs ott, amikor minden szerveződik, nincs ott, amikor a terroristák megérkeznek Belgiumba, nincs ott, amikor kölcsönzik a gépkocsikat, sem amikor megveszik a telefonokat”.