Az elmeszakértők mind a 14 vádlottat beszámíthatónak, azaz büntetőjogilag felelősnek találták. Beszámolójuk azonban hiányérzetet, egyes esetekben csalódást is keltett Daniel Zagury meghallgatásához képest, aki korábban igen érzékletesen magyarázta el a fővádlott személyiségének kettősségét.
Az elmeszakértők jelentésétől mindenekelőtt azt remélték az esküdtek, hogy olyan támpontokat kapnak a vádlottak pszichéjének megértéséhez, amelyeket a per önmagában nem tudott feltárni. Három napon át összesen kilenc pszichiáter járul a pulpitus elé, hogy a gyanúsítottak személyiségét bemutassa. Ennek csúcspontja Daniel Zagury kétórás előadása Salah Abdeslam ingadozásáról régi énje és dzsihadista elköteleződése között. A többi vádlott esetében azonban nem tudunk meg egyebet, mint ami az elmúlt hét hónapban a meghallgatásokon már kiderült. Velük ugyanis évekkel ezelőtt egy-egy órát beszélgettek a pszichiáterek, míg a fővádlott vizsgálata néhány hónappal ezelőtt, a per megkezdése után készült.
Leginkább az a zavaró, hogy a pszichiáterek egy része egy-egy vádlottról szólva megmásíthatatlan negatív következtetéseket von le, s emiatt a védők rendszeresen közbeavatkoznak. Ali El Haddad Asufiról például azt mondja Samuel Leistedt pszichiáter, hogy „kizárólag önmagáról beszél, soha másokról”. „De hát a vizsgálat kérdései kizárólag őrá vonatkoztak!” – szól közbe a vádlott ügyvédje, Martin Méchin. Majd amikor a közúti szabálysértés miatti büntetését „antiszociális jegyként” értelmezi a szakember, az ügyvéd ironikusan megjegyzi: „Velem előfordult, hogy azért büntettek meg, mert mobiltelefonoztam vezetés közben. Akkor nekem is antiszociális jegyeim vannak? Háromszázan vannak ebben a teremben, szerintem közülük legalább 250 embernek lehetnek ilyen antiszociális jegyei”.
Egy másik pszichiáter többször is tévesen ejti ki az általa megvizsgált vádlott nevét, majd két különböző vádlott esetében szóról szóra ugyanazokat a mondatokat olvassa fel a jegyzeteiből.
Arianne Casanova pszichiáter hét vádlottat vizsgált meg a 14-ből. Teljes jelentését felolvassa mindannyiukról. Ezek lényegében a vádlottak életrajzai és a vádpontok ismertetései. Mintha a szakember figyelmen kívül hagyta volna, hogy mindezt a per hét hónapja alatt már részletesen megismerhette mindenki. Az esküdtszék nem tesz fel kérdéseket, a tárgyalóterem szinte teljesen kiürül, mire a pszichiáter befejezi a semmi újdonságot nem tartalmazó szövegeinek felolvasását.
Philippe Oudy pedig érthetetlen módon a gyanúsítottak ellen felhozott vádpontokat véleményezi, anélkül, hogy ismerné a peranyagot. A hamis papírok beszerzésében közvetítő Farid Kharkhachról például azt gondolja, hogy „meglepő, hogy egy ilyen összetartó és szerető család egyik tagja arra kényszerüljön, hogy egy végül is relatíve kis összegért így viselkedjen”. Ali Oulkadiról, aki Brüsszelbe történő visszaszökése után Salah Abdeslamnak szívességet tett, a pszichiáter megjegyzi: „Azt állítja, hogy nem tudta, hogy Abdeslam részt vett a merényletekben. Tekintettel Salah Abdeslamhoz fűződő viszonyára, ez az állítás szerintem nehezen hihető”. Oulkadi védője, Judith Levy szerint „egy ilyen mondatnak semmi helye az elmeszakértői jelentésben”.
Mohammed Amri kapcsán pedig, aki Párizsból hazavitte Brüsszelbe Salah Abdeslamot, a pszichiáter kijelenti: „Tekintettel a családjaik közötti szoros viszonyra és arra, hogy azonnal teljesítette a kérést, kétségbe vonható az, hogy nem tudott Salah Abdeslam elköteleződéséről, de ez már nem az én szakterületem”.