A védelem indítványára az esküdtszék újból meghallgatja a belga terrorelhárítási vizsgálóbírót. A személyesen megjelenő Isabelle Panou derültségével, felkészültségével és határozottságával jobb képet fest a belga nyomozóknál, akik Brüsszelből, névtelenül, szájmaszkot viselve, videókapcsolat révén tettek tanúvallomást.
A sokszor kitérő válaszokat adó, szárazon beszélő belga nyomozók után üdítően hat a pirospozsgás, gyorsan beszélő és az ügy minden apró részletét kiváló ismerő, fémkeretes szemüveget viselő vizsgálóbírónő visszatérése a pulpitusra. Szeptemberben már hallhattuk az 53 éves Isabelle Panout-t, aki öniróniát sem nélkülöző stílusban tartotta meg négy órás beszámolóját. Akkor megígérte, hogy szívesen visszatér, és később is bármilyen kérdésre készséggel válaszol. A védelem most szükségét érezte ennek.
„Hát, történt egy-két dolog a per folyamán” – kezdi Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke, utalva az ügy két főszereplőjének, Salah Abdeslam és Mohamed Abrini megnyilatkozásaira. Utóbbi azt állította, hogy részt kellett volna vennie a merényletsorozatban, de ő már akkor tudta, hogy ezt nem teszi, mielőtt elindult volna a kommandóval Brüsszelből Párizsba. Salah Abdeslamról pedig Abrini azt mondta, hogy eredetileg nem is volt tagja kommandónak, csak azért osztották be öngyilkos merénylőnek, hogy helyettesítse Abrinit.
Isabelle Panou csak mosolyog a vádlottak újabb verzióin, amelyekről a nyomozás öt éve során nem is hallott. Majd hosszan sorolja az Abrini és Abdeslam elleni szilárd bizonyítékokat.
Az elmúlt hónapokban azonban egyéb dolgok is történtek az esküdtszék előtt, amelyek a védelemnek kedvezhetnek. Fény derült például a belga nyomozás számos hiányosságára, és egyes vádlottak esetében a feltételezések törékenységére. A védelem ügyvédjei két órán át fáradhatatlanul támadják a vizsgálóbírónőt, de ebbe rendre beletörik a bicskájuk, Isabelle Panou-n nem lehet kifogni. Nem egyszerűen visszautasítja a belga nyomozás hiányosságaira vonatkozó vádakat, hanem többször is megjegyzi, hogy ez a vita nem visz előre, s egyúttal megkéri az egyre erélyesebb védőket, hogy legyenek vele megértőbbek és türelmesebbek, akkor is ha, időnként túl élesen válaszol.
Salah Abdeslam egyik védője, Martin Vettes azt veti a belga nyomozás vezetőjének szemére, hogy úgy tesz, mintha az elmúlt hét hónapban semmi nem történt volna a bizonyítási eljárás során, egyúttal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak most jelenik meg újra, és nem vett részt a perben. „Látta volna a belga nyomozás irdatlan hiányosságait, amelyek időnként dühöt, máskor felháborodást váltottak ki a teremben – mondja az ügyvéd. – Meggyőződésem, ha gyakrabban eljött volna, most talán kicsit több alázattal beszélne.”
„Hogy voltak általában hiányosságok a nyomozásban? Bizonyára voltak. De, ha azok annyira jelentősek voltak, igazán sajnálom, hogy az öt évnyi nyomozás során senki nem szólt azokról nekem” – vág vissza Isabelle Panou.
Mohamed Bakkali védője, Orly Rezlan sem tudja Isabelle Panou-t megrendíteni. Az ügyvédnő a rendőrségi kihallgatások szerinte botrányos körülményeit hozza szóba, azokat nem rögzítették kamerával, a jegyzőkönyvek pedig nem pontosan adják vissza védence szavait. „A kihallgatásokat Belgiumban soha nem veszik filmre, nem rögzítik videóra – válaszolja a vizsgálóbíró, majd hozzáteszi: – Ön azt állítja, hogy nem voltak rendben a dolgok. De hát senki nem tett panaszt, sem a rendőrségen, sem a királyi ügyészségen. A jegyzőkönyveket pedig aláírták a gyanúsítottak és az ügyvédek is. Miért írták alá, ha az nem tükrözi azt, ami történt? Az ügyvéd, aki aláírja, és utána azt mondja, hogy az nem az igazat tartalmazza, vagy ostoba vagy inkompetens. Vagy mindkettő”. A védelem padsoraiban egyre nagyobb a mozgolódás.
A hamis papírok beszerzésében közvetítői szerepet játszó, többször is rosszulléttel küzdő Farid Kharkhachról a perben egyértelműen kiderült, hogy nem tudta, terroristákkal áll kapcsolatban. Nem egyértelmű az sem, miért van hat éve előzetes letartóztatásban. Most szót kér, és személyesen vádolja meg Isabelle Panout-t azzal, hogy a kihallgatásán nyomást gyakorolt rá. „Miért hozatta oda a feleségemet, aki éppen szülés után volt, és megbilincselve kellett engem látnia? Azért, mert így mindent hajlandó voltam bevallani. Azt mondta, ha beismerem, hogy tudtam, a megrendelőim iszlamisták, azonnal elengedi a feleségemet, és pár nap múlva engem is. Soha nem felejtem el ezt a pillanatot. Hittem önnek, Panou asszony! És azóta börtönben vagyok. Öt és fél éve” – kiabálja a vádlott. A vizsgálóbírót azonban nem hatja meg. „Ha nem tudnék mindig a helyzet ura lenni, nem lennék képes nyomást gyakorolni a vádlottakra a vallomás érdekében, nem végezném megfelelően a munkámat” – utasítja el Kharkhach szemrehányásait.
Isabelle Panou időnként olyan benyomást kelt, mint aki biztos abban, hogy saját véleménye, határozott állásfoglalásai ismételgetésével hallgatóságát is meggyőzheti. Mindenesetre tény: a védelemnek nem sikerül őt megtörnie.