A 2016. március 22-i brüsszeli terrortámadás napjának hajnalán egy számítógépet találtak egy utcai kukában a szemétszállítók. Amikor bekapcsolták, a képernyővédőn egy fotó jelent meg, amelyen hét feketeruhás, csuklyás férfi pózol az Iszlám Állam zászlója előtt. A gépet azonnal átadták a belga rendőrségnek, s az abban talált információk alapján derítették fel a nyomozók a párizsi merényletsorozat tervezett forgatókönyvét.
Amikor az ominózus kukásautó a telephelyére tartva áthajtott a kerületen, a Max Roos utca – ahol a számítógépet találták – már teljesen le volt zárva. A reggeli merényletekben 16-an haltak meg, s a ház előtt talált számítógépből nyert adatoknak köszönhető, hogy a fél évvel korábbi párizsi merényletek ügyéhez képest látványosan előrelépett a nyomozás, s egyértelművé vált az is, hogy a két terrortámadást ugyanaz a csoport hajtotta végre.
Egy tanúként beidézett belga nyomozó az esküdtszék előtt elmondja, hogy a számítógépben több száz kitörölt fájl nyomait találták meg, s azok alapján informatikusaiknak sikerült rekonstruálniuk egy „November 13.” elnevezésű dossziét, amely a párizsi merényletterv részleteit tartalmazta. Ez az információ eddig titkos volt, a belga hatóságok most először fedik fel, hogyan jutottak a lényegi adatokhoz.
A fájlokat az előzmények listája alapján tudták helyreállítani, azonban csak a fájlok elnevezését találták meg, a tartalmát nem. Első következtetésük szerint a merénylők az utolsó pillanatban véglegesítették tervüket. A November 13. nevű dossziét is csak 2015. november 7-én hozták létre, alig hat nappal a támadás előtt. A dossziéban három nappal később öt fájlt mentettek le. Abban az „Omar-csoport” a kávéházi teraszok elleni merényletet végrehajtó kommandónak felelt meg, nevét a terrorcsoportot irányító Abdelhamid Abaaoudról kapta, akinek harci neve Abou Omar volt. A „Francia csoport” nevű fájlban volt egy „Bataclan.jpg” jelű kép, ez tartalmazhatta a koncertteremben lezajlott mészárlás tervezett menetét, amit három francia állampolgárságú személy hajtott végre. A harmadik fájl neve „Iraki csoport”. Ez a Stade de France-nál akcióba lépett iraki terroristákra utal. A negyedik fáj a „Schiphol-csoport” nevet viseli, ami arra utal a nyomozó szerint, hogy az amszterdami repülőtéren is terveztek egy merényletet (a vádlottak padján ülő Sofien Ayari és Osama Krayem járt ugyan aznap az amszterdami repülőtéren, de néhány órával később visszatértek Brüsszelbe, s a per folyamán nem hajlandók elmondani, hogy miért), míg az utolsó fáj neve „Metró-csoport”, azaz a metróban is lett volna egy támadás, ismeretlen okokból ez is meghiúsult.
A fájlok létrehozásának időrendje alapján a nyomozók arra következtettek, hogy a Bataclan volt az elsőként kiválasztott célpont. A november 7-én létrehozott fájlban a Bataclan.jpg fotón kívül szerepelt egy „Bataclan technikai megtekintése” című videó is, szintén november 7-i dátummal, míg a több célpont fájljait csak november 10-én hozták létre.
Egy korábbi, 2015. október 12-én létrehozott dosszié nyomai arról árulkodnak, hogy a célpontok megváltoztak egy hónap alatt. Az első dossziéban még olyan nevű fájlok szerepeltek, mint Fiatal katolikusok, Királypártiak, Punkok, Oktatás, Arisztokrácia-Burzsoázia, Défense. Ez utóbbi a nyomozók feltételezése szerint a párizsi üzleti negyedre utalhat. Egy harmadik, „Tanulmányok” elnevezésű dossziéban nukleáris erőművekről és veszélyes üzemekről találtak felvételeket, valamint népszerű francia bűnügyi tévéműsorok címeit. A támadás előtti napokban a terroristák minden bizonnyal bűnügyi tévémagazinokat néztek, négy nappal a támadás előtt pedig a rendőrségi helyszínelés módszereiről szóló videókat is letöltöttek. Az Iszlám Állam kivégzéseiről készült felvételek mellett a nyomozók a francia filmművészet három nagy klasszikusának nyomait is megtalálták. A Nyomorultak filmváltozatát, Rober Hossein rendezésében, valamint Sacha Guitry két alkotását: az 1954-ben forgatott A Versailles-i kastély című és az egy évvel korábban készült Egy becsületes ember élete című filmet Louis de Funèsszel a főszerepben. A mártíromságra készülő bűnözők valamiért a Cyrano de Bergerac című darab egy népszerű színházi felvételét is letöltöttek.
A túlélők egyik jogi képviselője kételkedik abban, hogy az öngyilkos merénylőket ennyire érdekelte volna a francia kultúra. Aurélie Coviaux jól ismeri azt a programot, amellyel a rendőrségi informatikusok helyreállították a fájlok neveit, s felhívja a figyelmet arra, hogy a filmcímek 2015. október 9-én jelentek meg a számítógépben, ami az előzmények legelső napja. A fájlokat fél év múlva törölték, aznap reggel, amikor a felhasználók felrobbantották magukat a brüsszeli repülőtéren.
Vajon miért töröl ki valaki egy Sacha Guitry filmet a számítógépéből a halála előtt? Az ügyvédnő a nyomozó véleményét kérdezi saját feltételezéséről, amit korábban senki nem vetetett fel: nem lehetséges-e, hogy a fájlok valójában nem klasszikusokat tartalmaztak, hanem olyan érzékenyebb adatokat, amelyekhez a kulturális művek címeit csak fedőnévként használták? A nyomozó elárulja, hogy erre eddig nem gondolt, de elképzelhetőnek tartja ez a magyarázatot.