A nyomozás során nem tudták megállapítani, hogy a merényletek során használt fegyvereket honnan szerezték be a terroristák. Azonban az egyik gyanúsított, Ali El Haddad Asufi éppen azért került a vádlottak padjára, mert üzenetváltásaiból arra következtetettek a nyomozók, hogy kalasnyikovokat hozott Hollandiából. Ő azzal védekezik, hogy „csak” kábítószerrel kereskedett.
A tanúként meghallgatott egyik belga nyomozó már vallomástétele elején jelzi, hogy kizárólag feltételezéseket tud megfogalmazni a Bataclanban és a kávéházi teraszokon használt azon hat gépfegyver származását illetően, amelyekkel a terroristák 130 áldozatukat végezték ki.
Az egyik feltevés szerint El Haddad Asufi Rotterdamban próbált hozzájutni a fegyverekhez régi barátja, Ibrahim El Bakraoui kérésére, aki a támadások egyik logisztikai felelőse volt. A gyanú a vádlott és unokatestvére közti üzenetváltáson alapul, amelyben egy hollandiai Clio megvásárlása a téma, s a vád szerint a Clio kódolt nyelven fegyvereket jelöl. A vádlott azonban határozottan állítja: ő öt kiló kannabiszt próbált beszerezni. El Haddad Asufi a nyomozás során többször megváltoztatta vallomását, az esküdtszék előtt pedig többször is azt állítja, hogy nem emlékszik a dolgokra. A helyzet azonban a vád részéről is zavaros, miután az ügyészség nem a saját feltételezését próbálja meg bebizonyítani, hanem a gyanúsított állításait kísérli meg hiteltelenné tenni.
A bemutatott kódolt beszélgetést El Haddad Asufi rotterdami útja előtt három héttel folytatta. Az ügyészt az érdekli, hogy miért volt olyan nehéz az árut beszereznie. „Van egy garázs, amely 2200 euróért ad egy Cliót, egy másik pedig 2750-ért” – idézi az ügyész a vádlott egyik üzenetét. – „Nem tudott hol beszerezni öt kilónyi kannabiszt? Pedig ez Rotterdamban nem számít jelentős mennyiségű megrendelésnek” – teszi hozzá. „Pedig ez általánosnak mondható, minden az áron múlik ugyanis” – mondja a vádlott. „Tapasztalataim alapján ez túl alacsony ár” – jegyzi meg az ügyész. „Hollandiában előfordul, hogy ilyen olcsó” – válaszolja El Haddad Asufi. „A beszélgetésben szó van sárga, piros és szürke Clióról. Ez mire utal?” – érdeklődik az ügyész. „Fogalmam sincs” – mondja a vádlott. „Az sem világos, hogy miért tette meg az utat oda-vissza többször is 5 kiló kannabiszért – erősködik az ügyész –, és miért írja azt, hogy egy barátjával megy, és így mindketten el tudnak hozni egy-egy Cliót. Minek ekkora szervezés ilyen kis mennyiségű kannabiszhoz?” „Ez kódolt nyelven van, de már nem emlékszem, mire utalt” – mentegetőzik a gyanúsított. „De hát nem szükséges 5 kilóhoz többször fordulni, elfér egy hátizsákban”– mondja az ügyész. A vádlott erre már csak annyit mond: „Hát igen”.
Az egyik feltételezett fegyvervásárlási kísérlet alkalmával Rotterdamban El Haddad Asufi a gépkocsiját néhány méterre hagyta egy bizonyos Richard Van G. irodájától, akit fegyverekkel kapcsolatos visszaélések miatt egy másik ügyben már korábban elítéltek. A fegyverkereskedőt tanúként idézi meg a védelem, videókonferencia keretében történő meghallgatása a vád számára kudarccal végződik.
„Folyt ön ellen korábban eljárás illegális fegyvereladás miatt?” – kérdi a tanútól az esküdtszék elnöke. „Egyszer megvádoltak egy riasztópisztoly miatt, úgy harminc évvel ezelőtt” – válaszolja a tanú. „Én azt olvastam, hogy hét évvel ezelőtt a belga szövetségi ügyészség önt fegyverkereskedőként tartotta számon. Kihallgatták a holland hatóságok a párizsi merényletekkel kapcsolatban?” – kérdi tőle Jonathan De Taye, a vádlott védője. „Soha. És most kell megtudnom, hogy nemzetközi fegyverkereskedelemmel vádolnak? – csodálkozik a tanú, aki tagadja, hogy valaha is találkozott volna a vádlottal.
Richard Van G. neve 13 helyen szerepel a vádiratban, de a nyomozás során egyszer sem hallgatták ki. Ráadásul a fia, Rick Van G. telefonszáma feltűnik egy másik meghiúsított terrorügyben, amelyben egy évvel ezelőtt hoztak ítéletet. Az apát abban az eljárásban sem hallgatták meg – sajnálkozik Martin Méchin, a vádlott másik védője.
Az ügyvédek szerint semmi konkrét információ nincs arról, hogy mi is történt Hollandiában. „Éveken át félreértelmeztek egy kódolt üzenetváltást – mondja Martin Méchin – csupán azért, mert az ügyfelem autója Richard Van G. irodája előtt parkolt. Még egy zsebtolvaj esetében is alaposabb nyomozást szoktak folytatni.”