Oussama Atarnak, a terrortámadás feltételezett megrendelőjének öccsét, Yassine-t terrorcselekményben való bűnrészességgel vádolja az ügyészség, ami életfogytiglani szabadságvesztéssel büntethető. Védője szerint Yassine elsősorban családi kötelékei miatt került az esküdtszék elé, a dróntámadásban 2017-ben megölt bátyja helyett.
A 35 éves Yassine Atar autókereskedéssel foglalkozik. Szürke farmeringet visel, kezeit a háta mögött összekulcsolva beszél, hosszan, szinte hadarva, mondandóját nehéz követni. „Először is jó napot kívánok – kezdi. – Türelmetlenül várom, hogy beszélhessek, mert mint tudják, az első naptól kezdve ártatlannak vallom magam”. Miközben két vádlott-társa is a hallgatás jogát választotta, ő kijelenti, hogy mindenre, amivel vádolják, pontról pontra válaszolni kíván. És valóban, olyan aprólékosan kitér minden részletre, hogy azok közt a lényeg már-már elveszni látszik. Az esküdtszék elnöke többször is mosolyogva tudatja, hogy lassan belefárad a kihallgatásába. „Igazi locsogó vagyok” – kér elnézést a vádlott.
Yassine Atar nem csak a merényletsorozat megrendelőjének, az Iszlám Állam legmagasabb szintre jutott külföldi tagjának az öccse, hanem egyúttal unokatestvére is a támadások előkészítését irányító testvérpárnak, Khalid és Ibrahim El Bakraouinak. Ők ketten öngyilkos merénylőkként haltak meg 2022. március 22-én a brüsszeli terrortámadásban.
A vádlott azt állítja, hogy nem vette észre a fivérek hirtelen radikalizációját, akkor sem, amikor azok fegyveres betörés miatt börtönben ültek, és ő bátyjával együtt rendszeresen látogatta őket 2012-2013-ban. Arról sem tud, hogy a bátyja a dzsihadizmusról vagy az Iszlám Államról beszélgetett volna velük. „Akkor mégis miről beszélgettek?” – kérdezi az esküdtszék elnöke. „Teljesen banális beszélgetések voltak” – válaszolja Atar, aki szerint az unokatestvérei éppen azért nem bíztak meg benne, mert túl sokat beszél. Hozzáteszi, hogy őt magát soha nem vonzották a radikális nézetek, s kicsapongó életmódja miatt komoly konfliktusai voltak a bátyjával.
Állításainak megcáfolására a vád olyan sms-eket mutat be, amelyek szerint Yassine Atar többször is figyelmeztette leánytestvéreit az iszlám szabályaira. Az üzenetváltásban azt kifogásolta, hogy egyik húga egyedül találkozott egy férfival. „Ez kulturális dolog, semmi köze az iszlamistákhoz!” – védekezik. Egy másik csetelésben arról értekezett, hogy a muzulmán nők csak akkor sminkelhetik magukat, ha már házasok. „Úgy emlékszem, ebben a beszélgetésben ironikusan fogalmaztam” – hangsúlyozza, és arra kéri az esküdteket, ne vegyenek mindent szó szerint. Egy olyan üzenetet is felolvas a bíró, amelyben a vádlott amiatt elégedetlenkedett, hogy a felesége egy férfi orvost bízott meg szülése levezetésével. Yassine Atar azt mondja, hogy nem azzal volt baja, hogy férfi az orvos, hanem mert azt hallotta, hogy rossz a híre. „A fiam születésekor agyon-stresszeltem magam” – mondja, majd megjegyzi, hogy több száz sms-t váltott a lánytestvéreivel, és több mint 10 ezret a feleségével –. Bíró úr, ön 8-10 sms-t emelt ki a 34 ezerből, s fundamentalista iszlamistának akar beállítani ezek révén, ezt én nem fogadom el”. Az esküdtszék elnöke ekkor egy olyan sms-t olvas fel, amelyben „szaros Belgiumról” ír a vádlott. „Várjon csak, ez 2015. november 14-én (a támadások másnapján) volt” – szakítja meg a vádlott, aki állítja, hogy egyáltalán nem gyűlöli a hazáját, Belgiumot, csak novemberben már nagyon várta a marokkói nyaralást, és „megőrült az unalomtól” Brüsszelben.
A nyomozók egyébként egy pendrive-ot is találtak az autójában, amelyen a dzsihádra felhívó felvételek hallhatók. Mindezek ellenére Yassine Atar inkább kelti egy kisstílű dealer benyomását, mintsem egy olyan férfiét, aki beavatott résztvevője lett volna egy nagyszabású terrortámadás előkészületeinek. A konkrét vád ellene az, hogy nála volt annak a brüsszeli lakásnak a kulcsa, ahol a fővádlott, Salah Abdeslam bujkált, s ahol a robbanómellényeket gyártották a párizsi támadáshoz. Azzal is vádolják, hogy a terrorcsoport több tagjával is találkozott a támadások előkészítése szempontjából fontos időpontokban.
Tanúként idézi meg a védelem a vádlott egyik lánytestvérét, Imant, aki szerint Yassine soha nem beszélgetett a bátyjával Szíriáról vagy az Iszlám Államról. Még akkor sem, mikor az tíz év távollét után – amelyből hatot az amerikai hadsereg iraki börtöneiben töltött – 2012-ben néhány hónapra hazautazott Brüsszelbe, mielőtt visszatért volna Szíriába.
Utolsó tanúként az Atarok nagybátyját, anyjuk bátyját, Mustapha Benhattalt hallgatja meg az esküdtszék. A sötét öltönyt, kék inget viselő férfi nem titkolja, hogy büntetett előéletű. Elmeséli azt is, hogy mit élt át, amikor a párizsi merényleteket követően a brüsszeli rendőrség őt és Yassine-t azzal gyanúsította meg, hogy újabb támadásokat terveznek. Az ellenük indult eljárás gyorsan kudarcba fulladt, és ejtettek mindent vádat ellenük. „A belga rendőrségben megvan az a komplexus, hogy na, mi nem leszünk olyan ostobák, mint a franciák” – mondja.
A rövid bevezető után a nagybácsi az egyik legérdekesebb tanúnak bizonyul. Először is a családban betöltött szerepe miatt, amely az elsőszámú hiteles megfigyelővé tette, másrészt vallási fejlődése miatt. Marokkói származása ellenére ugyanis síita lett, a szunnita Iszlám Állam állhatatos bírálója és ellenfele. Beszél arról is, amikor Oussama Atar 2012-ben az anyjánál húzta meg magát. „Már nem az a helyes kis Oussama volt, aki fehér tornacipőben és farmerban elindult Szíriába. Teljesen megváltozott. Fundamentalista lett. Ha tévét nézett, mindig maga elé húzott egy paravánt, amikor épp nő volt a bemondó”.
Meggyőződése, hogy másik nővére két fiát, az El Bakraoui fívéreket unokatestvérük, Oussama Atar radikalizálta, amikor rendszeresen látogatta őket a börtönben. Bár a két fiúval nem ápolt közeli kapcsolatot, jól érzékelte átalakulásukat. Főleg Khalidét, akivel össze is veszett, amikor az támogatólag beszélt a nigériai Boko Haram terrorcsoport kegyetlen akcióiról.
Az ügyészségnek az viszont nem tetszik, hogy a férfi szóvá teszi azokat a szerinte „csúsztatásokat” vallásosság és veszélyesség között, amelyek az elmúlt napokban elhangzottak a radikalizációról folyó vitában. „Radikális az – mondja –, aki nem ismeri a nüanszokat, aki nem képes értelmezni azt, amit olvas a Koránban. A terrorista viszont rá akarja a nézeteit erővel erőszakolni másokra. Akkoriban Belgiumban nem voltak merényletek, nem jelentett fel az ember egy családtagot, csak azért, mert radikalizálódott. Ma már megtenné” – teszi hozzá.
Yassine-t az egyik legkedvesebb unokaöccsének tekinti. Mindig is közel álltak egymáshoz. „Yassine Bacchus szellemi gyereke. Amíg Oussama paravánnal takarta el a tévét, ő a tanger-i bordélyházakban szórakozott. Egy fundamentalista nem megy prostituáltakhoz, nem hűtlen a feleségéhez. Az Iszlám Államot sem bírta soha, tesz a vallásra. Vele csak jó kocsikról, motorokról, meg pénzről lehet beszélgetni. Ő egy ártalmatlan bohóc. A túlélők fájdalma nem vakíthatja el önöket annyira, hogy egy ártatlant ítéljenek el”.
Sem a túlélők képviselői, sem az ügyészek nem tesznek fel kérdést a tanúnak. Ez az első alkalom, hogy a vád szilárdsága megrendül. A vita működik, és finomítja a nyomozati jegyzőkönyvet – a per ebben is értelmet nyer.