Az algériai Adel Haddadi a vádirat szerint a terrorkommandó tagja lett volna, ha hamis útlevele miatt nem veszik őrizetbe először Görögországban, majd Ausztriában, amikor a menekültek közé vegyülve belépett az Európai Unióba. A dzsihadista nem tagadja az esküdtszék előtt, hogy igent mondott a gyilkos küldetésre, de csak azért, mert ő nem tud nemet mondani.
2015. október 2-án az Iszlám Állam együtt indított útnak Szíriából négy terroristát hamis szíriai útlevelekkel. Haddadi és három társa (Ahmad Al-Mohammad, Mohammad Al-Mahmod, Muhammad Usman) egy nappal később érkezett meg kétszáz menekülttel együtt egy lélekvesztőn Lérosz szigetére. Közülük ketten november 13-án a Stade de France stadion közelében felrobbantották magukat a robbanómellényükkel, a másik kettő nem tudta teljesíteni a küldtetését, útközben mindketten lebuktak, s most a vádlottak padján ülnek.
Míg a két öngyilkos iraki merénylő átcsúszott a görög rendőrök ellenőrzésén, az algériai Haddadit és a pakisztáni Usmant őrizetbe vették, mert lebuktak azon, hogy szíriai útlevelük ellenére egyikük egyáltalán nem tudott arabul, Haddadi pedig nem ismerte az arab nyelv szíriai dialektusát, és állítólagos szülővárosáról, Aleppóról sem tudott semmit. Október végén elengedték őket a görög hatóságok, s ők folytatták útjukat Franciaország irányába, de december 10-én, Ausztriában letartóztatták őket, mert az osztrák nyomozók gyanúja szerint részt vettek volna a párizsi merényletsorozatban, ha a hatóságok Görögországban nem állják útjukat.
Először az algériait hallgatja meg az esküdtszék. A franciául bizonytalanul beszélő 34 éves, szemüveges dzsihadista öt órán át arról próbálja meggyőzni az esküdteket, hogy az Iszlám Állam vezetői akarta ellenére választották ki őt arra, hogy Európában merényletet hajtson végre, és ő valójában soha nem lett volna képes egy ilyen dolgot végrehajtani. „Igent mondtam, de a fejemben valójában ez nemet jelentett” – állítja.
Adel Haddadi egy algériai külvárosban született, szegény családban. Azt állítja, hogy nem szerette a „problémás negyedet”, pékként és konyhai kisegítőként dolgozott, valamint madarakat tenyészett és árult a helyi piacon. 2015 februárjában indult el Isztambulba, maga sem tudta, miért. „Akkoriban egy kicsit magam alatt voltam, sok kérdés tettem fel magamnak”. Szíriában először humanitárius feladatokat vállalt, majd csatlakozott az Iszlám Államhoz, ahol – állítása szerint – csak főzött a harcosokra és imádkozott. Elismeri ugyanakkor, hogy kapott fegyveres kiképzést is. „Nem igazán értem a kalasnyikovos kiképzés humanitárius jellegét” – vág közbe Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke. „Hát, ők akarták így” – mondja az algériai. „Na, de ön meg csinálta” – folytatja a bíró. „Igen. Nem tettem fel kérdéseket. Mindig mindent megtettem, amit mondtak”. Úgy véli, hogy engedékenysége miatt jelölte ki őt öngyilkos merénylet elkövetésére Oussama Atar, a terrortámadások kitervelője.
„Hogyan magyarázza meg azt, hogy pont magát választották ki kamikáze akcióra, aki pedig humanitárius okokból érkezett Szíriába, majd alig egy hetes katonai kiképzést kapott és kicsit főzőcskézett? Miközben az Iszlám Állam legfontosabb küldetéséről van szó.” – emlékezteti az esküdtszék elnöke. „Talán azért, mert engem nem ismert senki Európában – mondja a vádlott. – És talán mert Atar megértette, hogy nem tudok nemet mondani. „De miért nem?” – erősködik a bíró. „Én dolgoztam, és megtettem mindent, amit kértek tőlem, én szervilis ember vagyok” – válaszolja Haddadi. „De szervilisnek lenni és merényletet elkövetni mégsem ugyanaz!” – jegyzi meg felháborodottan Jean-Louis Périès.
A vádlott nem tagadja, hogy elfogadta a feladatot, mert úgy érezte, hogy így elhagyhatja Szíriát és az Iszlám Államot. „Azt mondták, hogy Európába küldenek, Franciaországba. Azt gondoltam, ha minden jól megy, le tudok lépni” – állítja. Ekkor az esküdtek és a túlélők képviselői is emlékeztetik arra, hogy számos alkalma lett volna arra, hogy dezertáljon, de ő soha meg sem próbálta. „Vártam a megfelelő pillanatra – magyarázza –, mindig gondoltam rá, de végül valamiért mégsem tettem meg.”
A vádiratból kiderül, hogy Haddadi folyamatosan kapcsolatban állt Oussama Atarral, titkos üzenetekben tájékoztatta útja részleteiről, a terrorvezér pedig pénzt küldött neki, hogy Görögországból tovább tudjon menni Nyugat-Európa irányába. „Ez nem azt jelenti, hogy folytatta a küldetést?” – kérdi az elnök. Az algériai azt állítja, hogy amikor szabadon engedték a görögök, azért akart Ausztriába menni, mert még a görög börtönben beszélt egy Ausztriában élő honfitársával, aki elhívta magához, és „megoldást” ígért. „Hát ezt én nem látom a jegyzőkönyvben” – sóhajt a bíró.
Az áldozatok képviselői közül nem veszi komolyan senki, hogy Haddadiból akarata ellenére lett merénylőjelölt. „Valószerűtlen, hogy az Iszlám Állam olyan valakit küld merényletre, aki nem elég megbízható, és veszélybe sodorhatja az akciót” – hívja fel a figyelmet Sylvie Topaloff ügyvéd. „Azt akarja velünk elhitetni, hogy az Iszlám Állam hónapokon át gondosan szervezett terrortámadásához csak azért küldenek valakit, mert mindenre igent mond?” – folytatja egy másik ügyvéd, Didier Seban.
A vádlott magyarázkodásait mindenki kétkedve fogadja, amikor végül a védelem kap szót. „Az ön elmondásából az látszik, hogy szerencsétlen véletlenek sodorták magukkal, és ezt az egészet csak végigszenvedte, anélkül, hogy bármit is tett volna” – kezdi Léa Dordilly, akinek azért sikerül végül kimondatnia Haddaival, hogy elismeri, olyan emberekhez csatlakozott, akik ártatlanokat öltek meg. Az ügyvédnő ezután védence kihallgatási jegyzőkönyvéből olvas fel: „Kérem segítsen, bíró úr, sajnálok mindent, a legaljasabb embernek érzem magam. Nem tudom, hogyan jutottam idáig”.