A terrorkommandó vezetőjének, Abdelhamid Abaaoudnak az öccse az első a terroristák családtagjai közül, akit meghallgat az esküdtszék. A tárgyalóterem közönsége döbbenten hallgatja, amint Yassine Abaaoud kétségbe vonja bátyja felelősségét a merényletsorozatban, és még a halálában is kételkedik.
Kapucnis fehér pulóvert és fekete maszkot viselő, sötét hajú fiatalember jelenik meg a képernyőn. Nagy U alakú asztal mögött ül a belga ügyészség brüsszeli székhelyén, ugyanott, ahonnan a belga nyomozók jelentkeztek be videókonferencián az elmúlt két hétben.
Az összetett karokkal asztalra görnyedő férfi „nőtlen diákként” mutatkozik be. 26 éves, három fiútestvér közül ő a középső, az egyetlen, aki még életben van. Bátyját, Abdelhamidot a terrortámadások után három nappal a párizsi elitalakulatok megölték a Párizshoz közeli Saint-Denis egyik lakásában, ahol egy másik merénylővel bujkált, a legfiatalabb Abaaoud, Younes pedig 13 éves volt, amikor a bátyja elrabolta egy brüsszeli iskolából, és elvitte magával dzsihadista harcosnak. Négy évvel később meghalt az iszlamista harcokban Szíriában.
A középső testvér, Yassine saját tragédiája ellentmondásaival küszködik, s érzékelhetően nincs sok kedve vallomást tenni. A túlélők indítványára idézte be az esküdtszék, hogy megtudjanak részleteket arról, hogyan lett a bátyjából hírhedten kegyetlen terrorista. Egy órán át tartó meghallgatásából nem derül ki semmi, Yassine a tagadás, a félelem, a gyanakvás, egy kicsit talán a szégyenérzet és a gyász hálójában vergődik.
Spontán nyilatkozattal kezdi: „Sajnálok minden áldozatot és ártatlanul megölt embert a világon mindenütt” – fogalmaz, de nem tér ki külön a párizsi merényletek érintettjeire. – Ami a tényeket illeti, nincs semmilyen információm, nem tudom, miben lehetnék hasznára ennek a pernek. Nem tudok mit mondani”.
Az esküdtszék elnöke megkérdezi, hogy ismeri-e valamelyik vádlottat. A rendőrségnek tett vallomásában Yassine Abaaoud korábban azt állította, hogy van, akit ismer a bátyja gyerekkori barátai közül, most azonban mindenkit meglep a válaszával: „A bátyámon kívül nem ismerek senkit. A családban még Abdelhamidot illetően is kételkedünk. Nem láttuk a holttestét, sőt, vannak, akik szerint életben van, és nem ő követte el ezeket a merényleteket”.
A teremben többen felszisszennek, az esküdtszék elnöke homlokát ráncolja. „Vannak bizonyítékok – mondja a bíró. – Az, hogy 2015. november 18-án meghalt, tény. Szóval, miért tette ezt? Nem ön ellen hozunk ítéletet, csak meg akarjuk érteni a bátyja történetét.”
„Nem tudok önnek válaszolni – feleli Yassine Abaaoud –, nem láttam bele a fejébe. Zavaros időszak volt, a geopolitikai helyzet katasztrofális volt. Történt, ami történt. Remélem, többé ilyen nem fordul elő. De abban nem vagyok biztos, hogy tényleg a testvérem tette ezt.”
„Nem kétséges, hogy a bátyja részt vett a merényletekben – javítja ki ismét a bíró –, ez tény, be van bizonyítva.
Yassine Abaaoud azt állítja, hogy fogalma se volt arról, hogy a bátyja radikalizálódott, és hogy merényleteket tervez. Pedig őt magát 2014. januárban elítélték Marokkóban terrorizmus dicsőítése miatt, miután a bátyja az elrabolt öccsével elutazott Szíriába.
„16 éves voltam, amikor a bátyám elköltözött otthonról, nem tudtam, mit csinál, kikkel jár össze” – hangsúlyozza. Azt állítja, 2015 januárjában beszélt a bátyjával utoljára telefonon, amikor az Athénból felhívta, és azt mondta a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán, hogy „ez még csak a kezdet volt”. Yassine saját állítása szerint ekkor szó nélkül letette a telefont.
A bíró rátér a másik testvér történetére. „Úgy tudjuk, az öccse, Younes is meghalt. Ön szerint Szíriában?” „Nem tudom” – válaszolja a tanú. „Önt nem értesítették?” – kérdezi a bíró. „Nem” – válaszolja. „Hát jó, akkor nekem nincs több kérdésem” – mondja Jean-Louis Périès.
Két esküdt és a hozzátartozók több ügyvédje is megpróbálja szóra bírni a tanút, aki, korábbi vallomásainak ellentmondva, folyamatosan tagadja, hogy bármit is tudna, és hogy a testvérei dzsihádisták voltak. Azt is vitatja, hogy a bátyja többször is kérte, hogy menjen utána Szíriába, és hogy kapcsolatban állt a gyanúsítottakkal vagy segítette őket bármiben. Bizonyíték nincs ellene, így Yassine Abaaoud nem is vádlott a perben.
Egy ügyvédnek, Frédérique Giffard-nak végül mégis sikerül tényszerű válaszokat kicsikarnia belőle, amikor érzelmi dolgokról faggatja. „Az ön szülei két fiukat elvesztették. Talán nem hisznek egyikük halálában sem, de biztos vagyok benne, hogy ez az egész azért megrázta őket.” – mondja.
„Erről inkább nem beszélek” – válaszolja a tanú. „De azt ugye megérti, hogy itt a teremben a felperesek szeretnék megérteni?” – erősködik az ügyvéd. „Rendben, de csak miattuk: a családom összetört. Még mindig azt reméljük, hogy az öcsém hazatér. Egyszerű kereskedők voltunk és most minden megváltozott” – mondja Yassine. „A családja elgondolkodott azon, amit a bátyja tett?” – folytatja az ügyvéd. „Elsősorban az öcsém halála okozott nekünk fájdalmat, hiszen ő nem volt felelős, nem tudta, hova megy” – mondja, már zokogva. – Megismételni a kérdést, kérem?” – teszi hozzá. „Csak azt szeretnék tudni, hogy elgondolkodtak-e azon, amit a bátyja tett” – ismétli meg az ügyvéd. „Mindannyian rendes nevelést kaptunk, pontosan tudjuk, mi helyes és mi nem. A helyzet kicsúszott mindannyiunk kezéből” – mondja Abaaoud. „De beszéltek erről maguk között, hogy megpróbálják mégis megérteni?” „Beszélünk róla, de bizonyos szempontból tabu maradt. Félünk, hogy előtörnek az érzelmek, ezért inkább mindenki magában tartja a dolgokat”.