A 34 éves Mohamed Bakkalit azzal vádolják, hogy részt vett a támadások előkészítésében. Tavaly 25 év szabadságvesztésre ítélték, amiért segítette Amszterdamba jutni Ayoub El Khazzanit, aki egy Párizsba tartó expresszvonaton – a párizsi merényletek előtt három hónappal – merényletet kísérelt meg. (A támadást amerikai katonák akadályozták meg végül.) Bakkali tagadta a vádat, és fellebbezett az ítélet ellen, így még nem számít büntetett előéletűnek. A személyiségének megismerését szolgáló meghallgatáson a családjáról és a börtönben elkezdett tanulmányairól beszél.
Választékos beszédével kitűnik a többi gyanúsított közül. A bíró szemébe nézve, nagy odafigyeléssel hallgatja meg a kérdéseket, és a lehető legpontosabban próbál meg válaszolni rájuk. Érettebb és megfontoltabb is vádlott-társainál.
A belgiumi Verviers-ben született marokkói bevándorló családban 1987-ben. Apja acélipari vendégmunkásként érkezett Belgiumba az 1970-es években, majd karosszérialakatos műhelyt nyitott. A hatgyerekes család saját családi házban élt egy jómódú kertvárosban. Otthon berberül beszéltek, a gyerekeket a muzulmán vallás szellemében nevelték szüleik. „Fociztam a helyi klubban, könyvtárba jártam, sokat olvastam. Soha nem ittam alkoholt, kaszinóba se jártam” – mondja Bakkali, ezzel is megkülönböztetve konszolidált fiatalkorát Abdeslam és Abrini kihágásaitól.
A Bakkali család a nyarakat a marokkói Rifben töltötte, ahonnan a szülők származnak. Mohamed számára a boldog gyerekkor 13 éves koráig tartott, ezt követően – saját bevallása szerint – zavarossá vált az élete.
„Miért, mi történt?” – kérdi az esküdtszék elnöke. „Nem kell mindenképpen történnie valaminek” – válaszolja.
Szakközépiskolában érettségizett, majd apja mellett dolgozott a műhelyben. „Ekkor kezdtem arabul tanulni, hogy tudjak beszélni az ügyfelekkel” – mondja. Előbb fémgyűjtésbe kezdett, majd nem riadt vissza a hamisításoktól. „Ruházat, órák, sportcipők, parfümök, mindennel nagyban sefteltem”. Egyik üzlettársa az a Khalid El Bakraoui volt, aki testvérével, Ibrahimmal együtt a 2016. március 22-i brüsszeli terrortámadásban öngyilkos merénylőként halt meg.
Bakkali 23 évesen megnősült, született egy kislánya, majd két évvel később elvált. 2012 nyarán hat hetet töltött Kairóban, majd Isztambulban. Az utazás részletei kifejezetten érdeklik az ügyészeket, miután ekkoriban Egyiptom volt a dzsihádra érzékeny iszlamisták egyik találkozóhelye. Bakkali állítja, hogy a válás után egyszerűen csak levegőváltozásra volt szüksége, és meg akart tanulni arabul, ezért választotta Egyiptomot, ahova egy barátja hívta meg. Isztambulban pedig a hamisítási üzletét próbálta fejleszteni. Egy évvel később feleségül vette távoli unokanővérét, akivel Brüsszelbe költözött, és az arab intézetben tanult tovább. Jelenleg három gyermek apja, a legkisebb a börtönben fogant. „Nem terveztük, de nagyon örülök, hogy megszületett”.
Az esküdtszék elnöke azt tudakolja, miért vált el első feleségétől. „Tudom, hova akar kilyukadni” – válaszolja Bakkali csendesen. „Ahelyett, hogy kommentálná a kérdéseimet, kérem, hogy inkább válaszoljon” – reagál az esküdtszék elnöke.
„Engedje meg, hogy úgy válaszoljak, ahogy nekem tetszik! Nem vallási okok miatt váltam el. Nagyon fiatalon keltünk egybe, nem voltunk egymáshoz valók” – mondja nyugodtan. „Önt mindenki nyugodt embernek írja le” – mondja az esküdtszék elnöke. „Az is voltam. De már nem vagyok az, amióta börtönbe kerültem”. Ekkor Mohamed Bakkali hosszú monológba kezd.
„Nem azért, hogy panaszkodjak. Amit mondani akarok, nem az áldozatok szenvedéseivel állítom párhuzamba. De tudni kell, hogy a magánzárka azt jelenti, hogy mindig egyedül van az ember, minden társadalmi kapcsolatától megfosztva. Egy idő után ez kihat a lelki állapotra is, igen romboló hatású hosszú távon. Nézzék csak meg, mi történt a Covid alatt, a karantén rengeteg depressziót okozott. Az ember társadalmi lény, s ha nem engedjük, hogy alkalmazkodjon egy közösséghez, elvész belőle a humánum, ez a helyzet”.
Hozzáteszi, hogy lassanként azért hozzászokott a börtönléthez. Az udvaron engedélyezett napi sétát nem veszi igénybe, időnként tornázik a zárkájában, és mindenekelőtt tanul: a közelmúltban lediplomázott szociológiából. „Eredetileg etnológiát akartam tanulni, hogy jobban megismerjem a berbereket, a gyökereimet, de aztán rátaláltam a szociológiára. Nagy boldogság, és segít túlélnem azt, amiben most vagyok”.
„Meg tudná fogalmazni röviden, hogy mit adott önnek a szociológia?” – kérdezi az áldozatok hozzátartozóinak egyik ügyvédje. Mohamed Bakkali gondolkodik rövid ideig, majd megfontoltan és mosolyogva annyit mond: „Összetettebben tudok gondolkodni. Lassan értettem meg, hogy már egyáltalán nincsenek szociális kapcsolataim. Megtanultam, hogy milyen is a másokhoz fűződő viszonyom, és milyen következményekkel járnak a tetteim. Könyvet kellene írnom az egészről”.