A bizonyítási eljárás a merényletek helyszíni szemléit vezető rendőrök tanúvallomásával folytatódik. Térképek, sematikus rajzok, fotók és videófelvételek bemutatásával, kronológiai sorrendben magyarázzák el, hány holttestet, lőszert, töltényt vagy azok nyomát találták az egyes helyszíneken, hány kirakat, üzlethelyiség, autó, motor, szenvedett kárt, mikor honnan milyen gépkocsival érkeztek a merénylők, hányan voltak, merre haladtak tovább, és mit hagytak maguk mögött.
Az esküdtszék elnöke és az ügyvédek is előre a figyelmeztetik a túlélőket és a hozzátartozókat, hogy a tanúvallomások nagyon megrázók lesznek. Ennek tudható be, hogy a tárgyalóteremben hiányosak a padsorok. Egy férfi, aki a fiát vesztette el a terrortámadásban, újságírónak azt mondja: ő nem fél szembesülni a helyszínen készült hang- és képfelvételekkel, arra számít, hogy hat év után végre talán úgy érezheti, a fia mellett volt, amikor meghalt.
Az esküdtszék mögött egy hatalmas vászon ereszkedik le lassan, rajta a Stade de France térképe. Xavier Vo Dihn, a bűnügyi rendőrség terrorelhárítási részlegének csoportvezetője. Bal keze világosszürke öltönye zsebében, jobb kezében vörös lézermutatóval a stadion D bejáratára mutat: „Itt volt az első robbanás 21 óra16 perc-kor”. Ő két órával később érkezett a helyszínre, s most aprólékos részletességgel mutatja be el a helyszínelés folyamatát, az öngyilkos merénylők holttesteivel kezdve.
Távoli felvételeket vagy csak nagyon apró részleteket láthatunk a helyszínekről, a holttesteket és a sebesülteket a képeken fehér négyzetekkel kitakarták. „A hátrész hiányzik, a bal láb leszakadt, de a ruhadarabokkal még csatlakozik a testhez, bal kar hiányzik – mondja tárgyilagosan, de komor hangon a rendőr. – A stadion rácsánál, 25 méterrel arrébb egy csontot találtunk. A sarki étteremnél emberi testek darabjait és egy kézfejet is, nem messze ettől egy karnak látszó testdarabot, kicsit odébb, az útkereszteződésben egy ujjat. A kamikáze mellett a C002 jelzésű holttest a merényletsorozat első áldozatáé, a 63 éves Manuel Colaço Diasé. Buszsofőr volt, szurkolókat szállított a stadionba. Testében a merénylő robbanóövéből származó 11 csavar, az egyik a tüdejébe hatolt, ez okozta a halálát”. A projektort kezelő asszisztenséhez fordul: „Haladjunk, kérem, tovább a H kapuhoz!” Itt robbantotta fel magát a második terrorista. A kivetítőn egy mélyen a falba fúródott csavart látni. „Ebből fogalmuk lehet a robbanóeszköz romboló erejéről”.
A térfigyelő kamerák felvételei alapján kiderült, hogy amikor a terroristák megérkeztek a helyszínre, a Franciaország-Németország barátságos mérkőzés már elkezdődött. A gépkocsiforgalom elől lezárt utcákon céltalanul sétálgatnak a merénylők. A második kamikáze időként megközelít kisebb csoportosulásokat, a harmadik eközben továbbsétál a metrómegállóig, de végül mindketten úgy robbantják fel magukat, hogy önmagukon kívül nem ölnek meg senkit.
„Nem értjük a terroristák célját” – mondja az áldozatok egyik ügyvédje. – „Eredeti terveikhez képest valószínűleg kicsit késve érkeztek. A stadion tele volt, de körülötte az utcák kihaltak” – válaszolja a rendőr. Az egyik ügyvéd a fővádlottnak, Salah Abdeslamnak szeretne kérdést feltenni, aki a vád szerint a stadionhoz fuvarozta a merénylőket. Az esküdtszék elnöke ezt nem engedi. 2022 elejéig, a vádlottak részletes kihallgatásáig kell várni, hogy megértsük, miért a mérkőzés kezdete után, és miért belépőjegy nélkül érkeztek a terroristák, akik feltehetően valójában a standionban akartak mártírhalált halni.
A következő tanú a CC089-es jelzésű nyomozó. Álnéven tesz vallomást. Neki nem sikerül az érzelmeit elrejtenie. Ő vezette a helyszínelést a Párizs X. kerületében található Le Carillon bárnál és a Le Petit Cambodge étteremnél végrehajtott lövöldözés után, amelyben 13-an vesztették életüket. „Tapasztalt nyomozókkal dolgoztam, akik már számos bűncselekménynél helyszíneltek. De már az első pillanatokban elképedtük” – mondja majdnem suttogva. – „Holttestek egymáson, vérfoltok, kötözőszerek mindenhol. Kellett egy kis idő, amíg magunkhoz tértünk és munkához láthattunk” – teszi hozzá. A kivetítőn megjelenő fotón megmutatja, hogy a rue Bichat és a rue Alibert sarkán, a jobb oldalon található bár és a baloldali étterem között álltak meg a gépkocsijukkal a terroristák, majd két és fél percen át adtak le sorozatlövéseket. A helyszínelők 120 lövedéket találtak. A fotón a helyszín azonban most is csak messziről látszik, a holttesteket nem mutatják. „Ez nem olyan bűnügyi helyszín, amihez hozzászoktuk, ez egyszerűen egy háborús hadszíntér”. A legtöbb holttest a bár előtti járdán feküdt. „Amikor odaértünk, 11 halott volt az utcán és kettő a Le Petit Cambodge étteremben. Már le voltak takarva, le kellett vennünk minden lepedőt, hogy megkezdhessünk a helyszínelést” – mondja a rendőr.
„Az első holttest egy fiatalemberé volt, a neve Amine Mohamed Ibnolmobarak. A-val jelöltük meg. Nem messze tőle a B jelű második holttest Nohemi Gonzalez, egy fiatal amerikai nő.” – taglalja akkurátusan. A harmadik áldozatnál hirtelen elcsuklik a hangja. „Elnézését kell kérnem, mert itt hibáztam. Míg az első két áldozat zsebében megtaláltuk a személyi okmányaikat, a harmadik áldozatnál nem voltak iratok, de a kezében lévő táskában megtaláltam egy bizonyos Aurélie Bureau papírjait, így a C-vel megjelölt holttestnek az Aurélie Bureau nevet adtam” – mondja már zokogva a nyomozó. Az áldozatot azonban Chloé Boissinot-nak hívták, s ő akkor jött rá a tévedésre, amikor az áldozat szülei nála érdeklődtek a lányukról. „Ilyen jellegű hibák azért történhettek, mert az emberek futni kezdtek, egymásra estek, és nem a saját személyes tárgyaikkal találtuk meg őket. Emiatt sokan napokig hiába várták a híreket hozzátartozóikról” – s még egyszer elnézést kér. A tárgyalóteremben tapintható a feszültség. A nyomozó folytatja: „Miután a helyszínt lezártuk, nem volt semmi zaj, senki nem zavarta a helyszínelést. Egyetlen dolgot hallhattunk: az áldozatok mobiltelefonjai csörögtek folyamatosan”. Egy ügyvéd megkérdezi, mi volt a benyomása a vérengzés helyszínén. „Nincs rá kifejezés. Csak annyit mondok, hogy az egyik áldozat testén 22 golyónyom volt, egy másikén 14, és volt, akién 36”.
A pár száz méterrel arrébb található La Bonne Bière kávéház előtti lövöldözésről több felvétel is készült térfigyelő kamerákkal, amelyeket most levetítenek. Az ott helyszínelést végző nyomozó előbb elmondja, mit fogunk pontosan látni. „Nagyon durva erőszakot mutat a felvétel, öt embert fognak megölni, elnézését kérek a hozzátartozóktól, az áldozatoktól” – figyelmeztet előre. A gépkocsiból kiugró terroristák be sem húzták a kéziféket, a fekete Seat lassan gurult tovább az alig 56 másodpercig tartó lövöldözés alatt. A terroristák eleve az ülő emberekre irányítva a gépfegyvereiket, futás közben 4-5 méteres távolságból végezték ki az áldozataikat. Láthatók a villanások a gépfegyverekből, a futva menekülő emberek, a teraszon összeeső testek. Minden nagyon gyorsan történik. De nem hallunk semmit, a felvételnek nincs hangja – tragikus némafilm. Egy ügyvéd megkérdezi az öltönyt viselő, magas, szakállas nyomozótól, miért küszködik a könnyeivel az egész vallomástétel alatt. Ő elmondja, hogy jóllehet, megszámolni sem tudja, hány gyilkosságnál helyszínelt már, de a legtöbb esetben gyilkos és áldozata ismerik egymást, az indíték általában kézenfekvő. „November 13-án azonban ártatlan, szórakozó és iszogató embereket végeztek ki. Bármelyikünk lehetett volna áldozat”.