Alig kezdődött el a második tárgyalási nap, Salah Abdeslam ismét úgy intézi, hogy övé legyen a főszerep. Miközben a bíró folytatja a civil felperesek, azaz a túlélők és az áldozatok hozzátartozóinak név szerinti számbavételét az őket képviselő ügyvédekkel, a fővádlott kéretlenül közbeszól. „A szíriai és az iraki áldozatok is szót fognak kapni?” A bíró jelzi neki, hogy „itt most másról vitázunk”. Abdeslam folytatja: „Egy embert azután kell megbüntetni, hogy megítéltük, nem pedig előtte. Minket is megillet az ártatlanság vélelme. Miért büntetnek minket, amikor még nem is vagyunk elítélve? Miközben nem is fogadom el az önök igazságszolgáltatását. Más áldozatok is vannak. Molenbeekben (abban a brüsszeli negyedben, ahonnan a vádlottak többsége származik) Mohamed Amri, Hamza Attou és Ali Oulkadi nekem tettek szívességet, anélkül, hogy tudták volna, hogy mit tettem, és most börtönben vannak, pedig semmit nem csináltak”.
Az említett három férfi a párizsi merényleteket követően segített Salah Abdeslamnak visszaszökni Brüsszelbe, és ott négy hónapon át bujkálni. A vádirat szerint tudták, hogy mit tett a barátjuk. Ők is vádlottak a perben, de ketten közülük szabadlábon védekezhetnek.
Jean-Louis Périès, az esküdtszék elnöke ezúttal is higgadtan figyelmezteti a fővádlottat, hogy ennek a közbevetésének itt és most nincs helye. „Ez a vitát zárjuk le, Abdeslam úr!” – mondja. „Ne legyen önző, uram! – replikázik erre Abdeslam. – Vannak itt, akik kíváncsiak rám.” „Öt éve volt arra, hogy magyarázatot adjon a történtekre, de a jogaira hivatkozva megtagadta a vallomástételt. Megértettem, hogy most szeretne vallomást tenni, ami nagyon helyes, de még nem jött el az ideje, jelenleg technikai kérdések vannak naprenden” – hívja fel a figyelmet az esküdtszék elnöke, és rövid időre felfüggeszti a tárgyalást.
Francia vizsgálóbírók emlékeztetnek arra, hogy terroristák igazán még soha nem segítették az igazságszolgáltatás munkáját. Vagy hallgatásba burkolóznak vagy pedig szélsőséges nézeteik hirdetésére használják fel a bírósági tárgyalást.
Salah Abdelam az elmúlt csaknem hat évben a vallomást megtagadó terroristák csoportjába tartozott. Stratégiaváltása mindjárt a per kezdetén feltehetően más okokkal is magyarázható. A nyomozás egyik sötét foltja a mai napig az, hogyan és miért élte túl az öngyilkos merényleteket.
2015. november 13-án Abdeslam szállította a helyszínre a Stade de France nemzeti stadionnál magát felrobbantó három öngyilkos merénylőt, majd Párizs északi részén hagyta a gépkocsit. Ezután az egyik déli elővárosban, Chatillonban töltötte az éjszakát. A robbanóövét, amellyel a nyomozók szerint feltételezhetően a metróban kellett volna felrobbantania magát, tíz nappal később ebben az elővárosban találták meg egy szemetes kukában.
Az elfogását követő első brüsszeli kihallgatásán azt állította, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és úgy döntött, mégsem robbantja fel magát a testére erősített robbanóövvel. Egy szakértői vélemény megállapította, hogy a robbanóöve valóban nem működött, de az nem volt megállapítható, hogy megpróbálta-e működésbe hozni vagy sem. Egy utóbb megtalált levelében viszont Abdeslam azt írta az Iszlám Állam vezetőinek, hogy ő aktivizálta a robbanóövet, de az mégsem működött. Ugyanakkor a terrorszervezet részéről az volt az utasítás, hogy amennyiben gond lenne a gyújtószerkezettel, öngyújtóval kell berobbantani.
A nyomozati jegyzőkönyvek szerint Abdeslam a segítőinek többféle verziót is előadott arról, hogy mi történt. Közben voltak, akik egyszerűen gyávasággal vádolták meg, egyes kiképzett dzsihadisták szerint pedig Abdeslam soha nem volt igazán eltökélt a mártíromságra. A terrorkommadó tagjai közül egyedül ő nem járt Szíriában, nem is kapott sem harci, sem ideológiai kiképzést.
Amikor Brüsszelben az első búvóhelyén lecsaptak rá a rendőrök, rájuk lőtt ugyan, de nem kereste a halált, jobbnak látta elmenekülni. Három nappal később egy pincében találtak rá a rendőrök, kezét feltartva előjött, majd az utolsó pillanatban futásnak eredt. Lábon lőtték, és kamerák kereszttűzében tuszkolták be a rendőrautóba. A rendőrök szerint akkor már a megkönnyebbülést látták Abdeslam szemében a négy hónapig tartó bujkálás végén.
Valószínűsíthető, hogy Salah Abdeslam – akit bátyja, a vérengzésben öngyilkos merénylőjeként meghalt Brahim, és gyerekkori barátja, a terrorkommandót vezető Abdelhamid Abaaoud szervezett be -, a pert arra akarja kihasználni, hogy a társai előtt bebizonyítsa, nem „gyáva kutya”, hanem az Iszlám Állam nagyon is elkötelezett katonája.
Egy augusztusi fegyházi jelentés szerint Abdeslam a börtönben hittérítő buzgalmáról ismert, emellett gyakorta ellenáll a motozásoknak, megrongálja a zárkájában elhelyezett kamerákat, és rendszeresen fenyegeti a fegyőröket. „A személye iránti médiaérdeklődést révén szerzett befolyását arra használja, hogy befolyásolja a többi fogvatartottat, és vallási tanácsokkal lássa el őket” – olvasható a jelentésben. A francia-marokkói állampolgárságú 32 éves terrorista 2019-ben a cellájából kikiabálva folytatott teoretikus vitát a radikális iszlámról egy gyenge idegzetű elítélttársával, máskor vallási doktrínáról tartott előadásokat több fogvatartottnak. Egy évvel ezelőtt a börtönigazgatóságnak egyenesen kijelentette, hogy ő „Isten szavának közvetítője”. A jelentésben a fegyőrök azt írták, hogy Salah Abdeslam „teljesen tisztában van azzal, hogy életfogytiglani börtönbüntetés vár rá, rendszeresen utal a mártírhalálra, az ítélethirdetését követően gyászos jövőt jósolva magának”. Mintha egy majdani, utólagos öngyilkossággal szeretne társai előtt a megfutamodott gyáva katonából igazi hőssé válni.