A per egyik fő vádlottja, Osama Krayem megtagadja a válaszadást az esküdtszék előtti meghallgatásán. A védelem indítványára az esküdtek viszont meghallgatják azt a belga tanárt, aki négy éven át adott neki órákat a börtönben.
Amikor az esküdtszék elnöke megkérdezi a svéd állampolgárságú gyanúsítottat, hogy első részletesen meghallgatásán hajlandó-e kérdésekre válaszolni, rögtön kijelenti, hogy nem. A válasz nem lep meg senkit, miután november 25-e óta négy másik vádlottal együtt távolmaradásával tiltakozott az ellen, hogy a belga nyomozónak nem kellett személyesen megjelenniük az esküdtszék előtt, hanem videókonferencia keretében Brüsszelből tettek tanúvallomást. Azóta a többi gyanúsított visszatért a tárgyalóterembe, kihallgatása napján ő is bejön, de csak azért, hogy kívülálló nézőként kövesse saját perét.
Egyik ügyvédje, Margaux Durand-Poincloux néhány nappal ezelőtt felolvasta a vádlott levelét, amelyben így indokolja hallgatását: „Eleinte szerettem volna beszélni az esküdtszék előtt. Meg is próbáltam, amikor a személyiségem alakulása volt napirenden, de aztán megtapasztaltam, hogyan zajlanak a viták, és már nem látom értelmét. Úgy látom ugyanis, hogy itt senki nem próbálja megérteni, hogy mi történt, és nem akar tényleges válaszokat hallani. Azt érzem, hogy mindannyian szerepet játsszunk, és ez a per egy színjáték. Mivel már nem gondolom, hogy ha beszélek mindarról, amivel vádolnak, bármit is változtatna a bíróság döntésén, úgy döntöttem, hogy többet nem szólalok meg a perben”.
A 29 éves svéd dzsihadistát azzal vádolja a terrorelhárítási ügyészség, hogy 2015 nyarán, a szíriai harcok után csatlakozott Brüsszelben a terrorcsoporthoz. November 13-án az amszterdami repülőtéren kellett volna merényletet végrehajtania, de feltehetően megfutamodott, ahogy – a térfigyelő kamerák felvételei szerint – 2016. március 22-én a brüsszeli repülőtéren is meggondolta magát, és az utolsó pillanatban inkább hazament. Krayemet az Iszlám Állam harcosaként azonosították a titkosszolgálatok egy propagandavideóban. Ebben egy Szíriában kényszerleszállást végrehajtó jordán pilótát élve égetnek el egy ketrecben. Az ügyben egyébként Svédországban háborús bűntett elkövetése miatt indult eljárás.
A hosszú hajú, szakállas férfi lehajtott fejjel hallgatja végig, ahogy az esküdtszék elnöke felolvassa azt a vallomást, amelyet a nyomozás során tett az őt kihallgató rendőrök előtt. „Az Iszlám Állam katonája vagyok, feltételek nélkül vallom a filozófiáját. Halál jár azoknak, akik nem veszik komolyan a prófétát. Ha az iszlám azt diktálja, hogy ezt meg ezt kell tenni, én helyeslem, ha valamire azt mondja, hogy nem helyes, akkor ellene vagyok” – olvassa fel monoton hangon Jean-Louis Périès, majd hozzáteszi: „Szerettük volna, ha itt is beszél ezekről a kérdésekről”.
Másfél óráig tart a rendőrségi jegyzőkönyvek ismertetése. Ezt követően egy kapucnis széldzsekit viselő férfi lép a pulpitushoz. A 64 éves belga Pierre-Jean Stygelbout nyugdíjas matematikatanár. Ő az egyetlen, aki hajlandó Osama Krayem kérésére vallomást tenni, sem a testvérei, sem a szülei nem jelentek meg az idézésre.
A belga rabokkal önkéntesen foglalkozó férfi négy éven át adott matematika- és franciaórákat Krayemnek a belga börtönben, 175 órát töltött vele négyszemközt. „Azt mondtam magamnak, hogy mindegy ki ő, vállalom a tanítását – kezdi vallomását –, nem vagyok hajlandó barbárnak tartani. Csak így lehet a jövőbe nézni.” Elmondja, hogy a Tintin képregényeken, majd Saint-Exupéry A kis herceg című művének olvasásával tanította meg Krayemet franciául, aki szerinte nyugodt, stabil ember, nagy jelentőséget tulajdonít a bizalomnak és az adott szónak”. Idézi az egyik börtönőrt is, aki szerint „ha eltekintünk a szörnyűségektől, amelyeket elkövetett, Krayem úrban rengeteg humánum van”.
A teremben idegesen mozgolódnak az emberek. Az áldozatok képviselői nem hagyják szó nélkül a tanár megállapításának ellentmondásosságát. „Hogyan magyarázza az ön által említett humánumot az elkövetett cselekmények ismeretében? – kérdi Gérard Chemla ügyvéd. A tanár a Svédországban szíriai apától és palesztin anyától született dzsihadista családtörténetét említi erre: „Úgy vélem, hogy amikor Szíriába indult harcolni, megpróbált a családja történetéhez kapcsolódni, ami nagyon fontos számára.”
Osama Krayem még Svédországban élve gázai gyereket támogatott, majd 22. születésnapján csatlakozott az Iszlám Államhoz. A tanárnak erről egy francia sanzon szövege jut eszébe: „Jobb vagy rosszabb lettem volna, mint ezek az emberek, ha németnek születtem volna?” A hallgatóság érezhetően megdöbben a tanár válaszán. „Szeretném megérteni, hogy miféle humanizmusról beszél itt nekünk? Én nem állítom, hogy embertelen, de azért nagyon nehéz összeegyeztetni a humanitást a kifejezetten embertelen cselekedetekkel” – erősködik az ügyvéd. „Én reményről beszélek – válaszolja a tanár. – Van benne valami érezhető humánum.” Azt, hogy miért vállalta el a tanúskodást volt tanítványa perében, így indokolja: ”Megmondtam neki is, ha demokráciában akarunk élni, muszáj, hogy valaki vallomást tegyen az ügyében”.