A merényletsorozat propagandistáival 2019-ben végeztek a nemzetközi koalíció erői Szíriában. Fabien és Jean-Michel Clain nőrokonai a bíróságon most többet elárulnak arról, miként válik dzsihadistává valaki, mint előző nap a terroristák rokonai. Közben saját szerepüket sem hallgatják el.
Az esküdtszéket továbbra is az érdekli, hogy a Franciaországban és Belgiumban született és nevelkedett fiatalok miért fordultak saját honfitársaik ellen. „Megpróbáljuk feltárni, mi lehetett a fejükben” – ismétli Jean-Louis Périès bíró azoknak a tanúnak, akik a megölt vagy öngyilkosként meghalt terroristák rokonai. Ezeknek a meghallgatásoknak nem az a céljuk, hogy megállapítsák a vádlottak bűnösségét, hanem az, hogy az igazságszolgáltatás számára kiderüljön, hogyan jutottak el a gyűlölet ilyen fokára a terroristák. A vádlottak padján ülő gyanúsítottak rokonait majd később, utolsóként fogják meghallgatni.
Anne-Diana Clain annak a testvérpárnak a nővére, akik a terrortámadást több üzenetben is magukra vállalták az Iszlám Állam nevében. Fabien és Jean-Michel Clain a Franciaországhoz tartozó Réunion szigetén született hívő katolikus családban, gyerekkorukat a dél-franciaországi Toulouse-ban töltötték. Tunéziai sógoruk hatására tértek át az iszlám hitre, a 2000-es években iszlám harcosokat toboroztak Iránba, amiért Fabient öt év börtönbüntetésre ítélték. Előbb Jean-Michel csatlakozott családostul Szíriában az Iszlám Államhoz 2014 januárjában, bátyja egy évvel később követte. Mindketten a terrorszervezet propagandagépezetét erősítették, s minthogy korábban rapperek voltak, rap stílusú harci énekeket, anasidokat írtak és adtak elő frankofón dzsihadistáknak. Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetője személyesen méltatta a Clain testvérek szerepét, s 2019-ben, halálukról értesülve, a média lovagjainak nevezte őket.
„Meg tudja magyarázni, mi történhetett a családjukban?” – kérdezi nővérüket az esküdtszék elnöke.
A 46 éves Anne-Diana Clain videókonferencián jelentkezik be a Párizshoz közeli Réau börtönéből. Kilenc év szabadságvesztésre ítélték, amiért 2016-ban a férjével és gyerekeivel Szíriába akart utazni a fivéreihez.
„Spirituális útkeresésben voltunk hosszú évekig – mondja Anne-Diana. – Arra kerestük a választ, hogy miért is vagyunk e földön. Keresztények voltunk, rendszeresen olvastuk a Bibliát, de számos dolog nem stimmelt számunkra az ott leírtakhoz képest. A papunk sem tudott válaszolni a kérdéseinkre. Majd találkoztunk egy emberrel, aki beszélt nekünk az iszlámról. Neki voltak válaszai mindenre, így aztán egymást követve áttértünk az iszlám hétre” – ezzel elsősorban a férjére utalva, aki guruként térítette meg az egész családot. A Clain családban mindenki hitet váltott, a szülők, a négy testvér – köztük a két későbbi dzsihadista fiú – és valamennyi unoka. A sógor hatására a család egyből a muzulmán vallás radikális ágát, a szalafizmust választotta. „Ma már másképp gondolkodom – folytatja –, de akkoriban mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy a szalafizmus az igazi iszlám. Abban hittünk, hogy az iszlámnak kell uralkodnia az egész világon, és ezért a célért a muzulmánoknak háborút kell folytatniuk. Családunk egy ideológiai agymosás áldozata lett. A Koránra megkérdőjelezhetetlen igazságként tekintettünk, amelyben minden vitathatatlan. Ma már tudom, hogy ez egy nagy hülyeség. A börtönben tanultam meg, hogy a Koránt is lehet többféleképpen értelmezni.”.
Kaltoum Ajagli a Bataclan egyik öngyilkos merénylőjének, Foued Mohamed-Aggadnak volt a barátnője, de már azelőtt szakított vele, hogy elutazott volna Szíriába. „Amikor megismerkedtünk, 16 éves voltam – mondja. – A családja nem volt vallásos, imaszőnyeg sem volt náluk, még arabul sem tudtak. Ezért sem értettem, hogyan változhatott meg ennyire.” Más tanúkkal ellentétben, a banki alkalmazottként dolgozó nő nem próbál meg semmit sem eltitkolni. Még együtt jártak, amikor barátja radikalizálódni kezdett. „Oktatóvideókat nézett az interneten, levágta a cipőim sarkát, összetépte a szerinte túl rövid szoknyáimat” – idézi fel.
A szakítást követően „könnyen befolyásolható” barátja visszatért szülőföldjére, Elzászba, ahol a testvérével és barátaival együtt összejárt Mourad Farèsszel, az Iszlám Állam egyik toborzójával. „Teljesen átmosta az agyukat, azzal tömte a fejüket, hogy semmi keresnivalójuk Franciaországban, Szíriában kell beteljesíteniük küldetésüket. Azzal áltatta őket, hogy Szíriában majd találnak munkát, feleséget, és 25 euróért házat is bérelhetnek.”
Foued Mohamed-Aggad testvérével és a barátaival el is utazott Szíriába, ahonnan azt üzente neki, hogy úgy él egy villában, mint egy király. Társai néhány hónap múlva egytől egyig hazatértek, Foued maradt kint egyedül. Öccse, Karim viszont azt mesélte Kaltoumnak, hogy a villában valójában száz harcost zsúfoltak össze, akik kenyéren és olajon élnek. „Kitalált magának egy világot – mondja szomorúan a nő –, olyanokat mondott, hogy felszabadítja a falvakat, meg hogy a helyiek tapsolnak neki, tisztelik őt, s azt érzi, hogy végre lett valaki.”
Az egyik ügyvéd az iránt érdeklődik, hogy a szakításuk miatti csalódottság hozzájárulhatott-e ahhoz, hogy Foued Mohamed-Aggad Szíriába utazott harcolni. „Szerepet játszhatott az is. Nem volt munkája, nem kért belőle sem a rendőrség, sem a hadsereg, még biztonsági őrnek sem vették fel, és még én is elküldtem. Kudarcot kudarca halmozott”.
Az esküdtszék röviden meghallgatja Anne-Diana Clain lányát, Jennifert is, aki megjárta Szíriát, és tanúja volt az Iszlám Állam kegyetlenségeinek. Amikor az esküdtszék elnöke az általa közelről látott helyi politikáról kérdi, röviden csak annyit mond: „Teljesen olyan volt, amilyen a náci rezsim lehetett”.