Amikor a terrortámadás feltételezett megrendelőjének történetét ismerteti az egyik belga nyomozó, kollégáinál is nehezebb helyzetbe kerül. Nem tudja ugyanis megmagyarázni az esküdtszék előtt, hogyan és miért engedték a belga hatóságok Oussama Atart, a terrorizmusért korábban már elítélt dzsihadistát Szíriába utazni belga útlevéllel.
A videókonferencián neve említése nélkül bejelentkező tanú azt a háromszáz oldalas belga jegyzőkönyvet akarja felolvasni vallomás gyanánt, amit az ügyész megjegyzése szerint „egy kissé késve”, csak 2021. júniusban juttattak el a belga hatóságok a francia igazságszolgáltatásnak, akkor, amikor a nyomozás már régen lezárult.
„Nem akartuk megvárni egy könyv megjelenését az Atart érintő utolsó jegyzőkönyv megírásához” – mondja a nyomozó. Az említett könyvben – amelyet szeptemberben jelentetett meg egy belga képviselő – az szerepel, hogy Oussama Atart a belga titkosszolgálatok megpróbálták hírszerzőként beszervezni, ezért tudott könnyedén eljutni Szíriába.
„Ahhoz, hogy megértsük Oussama Atar szerepét a párizsi merényletekben, egy kicsit vissza kell mennünk az időben” – kezdi beszámolóját a 447.761.902-es jelzésű nyomozótiszt. A Brüsszelben felnőtt Atar az érettségi után vegyésznek készült, de 2003 szeptemberében abbahagyta tanulmányait, és 19 évesen Damaszkuszba utazott arab nyelvet tanulni. A nyomozó kihangsúlyozza, hogy „a francia elhárítás szerint” Atar a damaszkuszi tanulóévei alatt találkozott olyan diákokkal, akik kapcsolatban álltak iraki felkelőkkel, de neki személyesen nincsenek információi erről az időszakról.
A belga-marokkói Atart 2005. február 24-én az amerikai hadsereg őrizetbe vette Irak északi részén. „Az Interpol szerint – folytatja a belga tanú – az Al-Kaidához köthető egyik csoport tagjának tekintették az amerikaiak, a neve ugyanis szerepelt az amerikai hadsereg által Irakban megtalált egyik dossziéban, amelyben a fallúdzsai csata veteránjaként volt feltüntetve. Képességei között megemlítik, hogy jól bánik kézi fegyverekkel, s beszéli a francia és az arab nyelvet”. A dokumentumban Abu Mohammed Al-Adnani neve is olvasható, aki néhány évvel később az Iszlám Állam helyettes vezetője lett, és személyesen hagyta jóvá a november 13-i merényletsorozat tervét.
Két évvel a letartóztatása után, 2007 februárjában, Oussama Atart életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Irakban, amiért „illegálisan lépett be az országba”. A büntetést másodfokon tíz év szabadságvesztésre enyhítették. „Az Interpol szerint terrorizmussal kapcsolatosan ítélték el, de ez nem szerepelt az ítéletben” – mondja a tanú. Atar hat év alatt végigjárta az amerikai hadsereg iraki börtöneit Abu Ghraïbtól a Camp Cropperen át a Camp Buccáig, ahol az Iszlám Állam későbbi vezetőit, köztük Abu Mohammed Al-Adnanit is fogva tartották.
Eközben Atar családja 2010-ben kampányt indított a kiszabadítására „Mentsük meg Oussamát!” felszólítással, s ezt az Amnesty International is támogatta, arra hivatkozva, hogy az elítélt rákban szenved.
A nyomozó kivetít egy fotót arról a sajtótájékoztatóról, amit a család rendezett Brüsszelben Isa Gultaslar ügyvéd részvételével, aki a mostani perben egy másik vádlott védője.
2012 augusztusában az irakiak elengedték Atart, akit hazatérte után a belga ügyészség terrorista szervezetben való részvétel miatt vád alá helyezett. Kihallgatásán a belga vizsgálóbíróknak elismerte, hogy nem szenved semmilyen betegségben. A nyomozó szerint a belga hatóságok úgy ítélték meg, hogy kétszer nem lehet elítélni Atart ugyanazon cselekmények miatt, ezért engedték szabadon. A múltjára való tekintettel viszont állambiztonsági okokból a belga titkosszolgálatok megfigyelése alá került.
Oussama Atar alig egy évet maradt Belgiumban, mielőtt ismét csatlakozott a dzsihádhoz, ezúttal Szíriában. Az egy év alatt szorgalmasan látogatta köztörvényes bűncselekmények miatt bebörtönzött unokatestvéreit, Khalid és Ibrahim El Bakraouit. A nyomozó szerint 21-szer járt Khalidnál és 13-szor Ibrahimnál, s a beszélőkön mindkettejüket dzsihadista ideológiával agitálta. Ez a testvérpár lett aztán a 2015-ös párizsi merényletsorozat két logisztikai vezetője, mindketten a 2016-os brüsszeli merényletek során végeztek magukkal.
A belga külügyminisztérium 2013 októberében útlevelet állított ki Oussama Atar nevére, amire nincs magyarázata a nyomozónak. A dzsihadista két hónappal később Törökországon át érkezett meg Szíriába, ahol az iraki börtönökben kiépített kapcsolatainak köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, és ő lett az Iszlám Állam külföldi merényleteiért felelős emír.
A vallomástétel végeztével az ügyész teheti fel először kérdéseit.
„Atart tehát, miután hazatért Belgiumba, vád alá helyezték. Tudja ön, hogyan sikerült mégis útlevelet kapnia 2013 októberében?” – kérdi a vád képviselője. „Nem tartozom a külügyminisztériumhoz, úgyhogy erre inkább nem válaszolok” – mondja a nyomozó. „Megjelent egy könyv, amely szerint Atart be akarták szervezni hírszerzőnek” – folytatja az ügyész, de a tanú megerősíti, hogy nincs erről információja.
A túlélőket képviselő ügyvédek közül Gérard Chemla szintén az útlevél történetére kíváncsi. A belga nyomozó egyre idegesebbnek látszik, mikor megszólal: „Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy nem akarok erre a kérdésre válaszolni, de nincsenek információm. Ez állambiztonsági kérdés. Egyesek azt állítják, hogy kettős ügynököt akartunk belőle csinálni, de erről én nem tudok.”
Az ügyvéd a bíróság folyosóján később újságíróknak elmondja, hogy a belga titkosszolgálatok Atart ügynökként akarták használni az Iszlám Államban, ezért küldték Szíriába, Atar viszont egyértelműen manipulálta őket. Belgiumban saját hálózatot épített ki, és amint azt befejezte, elutazott Szíriába, ahol megtervezte a merényleteket.
A védelem részéről Isa Gultaslar, a 2010-es brüsszeli sajtótájékoztatón Atar családját képviselő belga ügyvéd faggatja a nyomozót. Utalást tesz arra a feltételezésre, hogy Atar az Irakból történő hazaszállításáért cserébe megállapodást kötött a belga állambiztonsággal. „Nem voltam Irakban, nem tudok erről semmit. Nem tudok önnek válaszolni” – ismétli meg a tanú.
A meghallgatást az esküdtszék elnöke zárja le. „Jól tudjuk, hogy mindig vannak olyanok, akik átjutnak a rostán. De nem azért vagyunk itt, hogy a belga kormány érdemeit értékeljük ki a terrorizmus elleni küzdelemben, hanem azért, hogy a gyanúsítottakkal szembeni vádakat vizsgáljuk meg”. Egy másik belga ügyvéd, Stanislas Eskenazi még hozzáteszi: „Egyszerűen csak szeretnénk megérteni, mi történt”.