A DGSI (a francia belső elhárítás) két tisztje egy teljes tárgyalási napon azt mutatja be, hogy a Bataclanban támadó három francia öngyilkos merénylő hogyan lett előbb Franciaországban radikális iszlamista, majd Szíriában harcoló dzsihadistából a terrorkommandó tagja. Csak egyikük, Ismaël Omar Mostefaï, a trió vezetője született fundamentalista muzulmán családban, és csak ő beszélt közülük arabul. Samy Amimour és Foued Mohamed-Aggad már felnőttként vált fanatikus dzsihadistává.
Amikor Franciaországban éltek, még nem ismerték egymást, a terrortámadás előtt egy évvel találkoztak először Szíriában. A belső elhárítás 209 SI és 020 SI jelzésű két elhárító tisztje nem árulja el nevét és nem mutatja arcát – videókonferencián vázolják fel a három férfi eltérő életútját a dzsihádig.
Az 1987-ben Párizsban született Samy Amimour története a titkosszolgálatok szerint a radikalizálódás klasszikus formáját mutatja. A nyomozás során a szülei és nővérei is zárkózott emberként írták le a merénylőt, aki kamaszkorában kezdett érdeklődni a vallás iránt, az internet jelentette neki „az ablakot a világra”. Algériai származású szülei egyáltalán nem aggódtak emiatt, úgy gondolták, hogy amíg otthon van, nem lehet baj. Szerintük Samy viselkedése 2010-ben változott meg. Érettségi után jogot kezdett tanulni, de otthagyta az egyetemet, és a párizsi tömegközlekedési vállalatnál kezdett el dolgozni buszsofőrként. Leépítette nem muzulmán barátait, Oszama bin Ladenről nézett videókat, szüleit hitetleneknek tartotta, kidobta lemezeiket és szeszes italaikat. Egyre gyakrabban hangoztatta, hogy Franciaországban nem lehet szabadon gyakorolni az iszlámot.
Az autodidakta Amimourral ellentétben Ismaël Omar Mostefaï vallásos fundamentalista családban nőtt fel Párizs egyik elővárosában. Otthonában a nők és a férfiak külön étkeztek, ő rendre megverte lánytestvéreit, ha azok nem az ő ízlésének megfelelően öltözködtek, és megvetette a „hitetlenek országát, ahol megünneplik a Karácsonyt és a születésnapokat”. A titkosszolgálatok 2009-ben vették nyilvántartásba, mert egy chartre-i szalafista közösséghez csatlakozott, s ott kapcsolatba került egy marokkói imámmal, aki nyolc évig volt börtönben, egy Marrákesben elkövetett merénylet miatt.
Az elzászi születésű Foued Mohamed-Aggadot és három testvérét marokkói édesanyja egyedül nevelte fel. Érettségi után a rendőrséghez és a hadseregbe is jelentkezett, de egyik helyre sem vették fel. 2011-ben Toulouse-ba költözött, ahol akkori barátnője szerint nem gyakorolta a muzulmán vallást. 2013 nyarán találkozott Mourad Farèsszel, aki az Iszlám Állam egyik leghatékonyabb toborzója volt Franciaországban. Gyorsan radikalizálódott, erőszakos és kérlelhetetlen lett, egy szélsőséges imámot látogatott Strasbourgban.
Samy Amimour 2012-ben próbált meg először Szíriába jutni, de Dzsibutiban öt másik dzsihadista jelölttel együtt őrizetbe vették, visszaszállították Franciaországba, és rendőri felügyelet alá helyezték. 2013 szeptemberében már nem jelent meg egy idézésen, „ebből gondoltuk, hogy elhagyta Franciaországot” – mondja a 209 SI-es jelzésű nyomozó. – A következő hónapokban megszüntette a bankszámláit, anyjának azt mondta, hogy nyaralni megy a tengerhez, ezért nem aggódott, hogy nincs híre a fiáról.”
Mostefaï családja sokáig azt terjesztette, hogy Ismaël Dubajba utazott, pedig tudták, hogy Szíriában van. Anyja segített is neki odajutni, ő vitte el az algériai Oran repülőterére. A nővérére hagyta a bankkártyáját, amelyre továbbra is érkezett szociális segély a francia államtól. Amimour és Mostefaï egy közös ismerősük révén találkozott Törökországban, és már együtt érkeztek Szíriába 2013 szeptemberében.
Foued Mohamed-Aggad három hónappal később csatlakozott hozzájuk. Frankfurtból indult tíz másik elzászi dzsihadistával, ők voltak a strasbourgi csoport. Ketten közülük meghaltak a harcokban, heten néhány hónap múlva visszatértek Franciaországba, és feladták magukat a rendőrségen, egyedül ő maradt Szíriában. „Foued Mohamed-Aggad kapcsolatban maradt a családjával, soha nem titkolta előlük, mire készül” – mondja a nyomozó – a Facebookra posztolt képeken is büszkén pózolt Kalasnyikovval a kezében. Családjának azt mondta, hogy kizárólag azért lenne hajlandó visszajönni Franciaországba, hogy „valami szemétséget” hajtson végre. Arra nincs bizonyíték, hogy a családja tudott a készülő terrortámadásról, de miután az anyja rendszeresen utalt neki pénzt, neki is bíróság elé kell állnia terrorizmus finanszírozásának vádjával.
A titkosszolgálatok azt nem tudják, hogy a strasbourgi dzsihadista hol és mikor találkozott a másik két francia merénylővel, feltételezik csupán, hogy valamikor 2014-ben a szíriai al-Saddadi településen, ahol egy dzsihadista csoportban mészárlásokban vettek részt, kamerák előtt vágták el egy-egy fogoly torkát, hogy bizonyítsák az Iszlám Állam iránti elkötelezettségüket.
A trió tagjai 2015. augusztus 24-én küldték Szíriából az utolsó üzenetüket családtagjaiknak. Mielőtt elindultak Európába, azt az utasítást kapták, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot szeretteikkel. Legközelebb Budapesten bukkantak nyomukra, ahova szeptember 9-én érkeztek meg, s a zuglói Grand Park Hotelben töltöttek nyolc éjszakát. Itt találták meg a magyar hatóságok a hamis szír útleveleik másolatait is. Az okmányokat Jamal Salah, Fooad Moosa és Husein Alkhlf névre állították ki. Szeptember 16-án 1000 eurót utaltak át nekik Brüsszelből, a pénzt Mostefaï vette fel a Western Union Keleti pályaudvari irodájában. Másnap jött értük autóval Salah Abdeslam, s két hónappal a párizsi merényletsorozat előtt Brüsszelbe vitte őket.