A vádlottak padján helyet foglaló 14 gyanúsított közül négyen nem brüsszeliek, ők az Iszlám Állam katonáiként harcoltak is Szíriában. A vádirat szerint ott toborozták őket öngyilkos merénylőnek, és onnan küldte őket a dzsihadista szervezet Belgiumba, hogy vegyék fel a kapcsolatot a többi gyanúsítottal, akik viszont a merényletsorozat előtt még soha nem fogtak fegyvert.
A négy volt szíriai harcos – egy tunéziai, egy algériai, egy pakisztáni és egy svéd állampolgár – meghallgatásának egyik célja személyiségük megismerése és beszervezésük személyes okainak feltárása. Az esküdtszék a valláshoz való viszonyukról most nem kérdezi őket, mivel az a lényegi kérdésekhez tartozik, s azok vizsgálata csak 2022 januárban kezdődik. Ilyen megkötések mellett a háborúban harcolt dzsihadisták kikérdezése nemcsak nehéz, hanem a hallgatóság számára egyszerre frusztráló és félrevezető is, hiszen épp a személyes indítékokra nem derül így fény.
Osama Krayem 29 éves, svéd állampolgár. Tolmács segítségével arabul tesz vallomást, de csak tőszavakban válaszol az esküdtszék elnökének kérdéseire. Anyja palesztin, apja szíriai menekültként érkezett Svédországba, ő Malmö egyik szegény negyedében született és nőtt fel. Szüleivel arabul, bátyjával és a húgával svédül beszél. Szenvedélyesen focizott, 12 évesen egy svéd filmben is szerepelt, amely arról szólt, hogy a külföldiek gyakran a sportnak köszönhetően integrálódnak a svéd társadalomba.
„Gyerekként valóban úgy érezte, hogy sikerült beilleszkednie?” – kérdez rá a bíró. „Nem. Olyan negyedben éltünk, ahol egyetlen svéd sem lakott” – válaszolja a hosszú haját közepén elválasztó, világos melegítő felsőt viselő magas férfi, miközben egész vallomástétele alatt a cipőjére szegezi tekintetét.
Osama Krayem szinte semmit nem árul el magáról. Nem derül ki, hogy azért-e, mert félénk vagy azért, mert a hallgatás taktikáját választotta. Az esküdtszék elnöke olvassa fel a nyomozati jegyzőkönyvből, hogy útépítő munkás volt Malmöben, 2013-ban vegyszerrel megégette a kezét, s a kórházi ápolását követően támogatni kezdett egy ”gázai árvákkal foglalkozó” humanitárius szervezetet. A vádlott azt mondja, havonta körülbelül 40 eurót utalt át, az ügyész szerint egy év alatt több, mint 20 ezer eurót. „Annyit biztos nem – mondja a vádlott. – Megdöbbent, amit állít”.
„És aztán mi történt?” – kérdezi a bíró. „Eljöttem Svédországból”. Azt már nem teszi hozzá, hogy Szíriába utazott 2014-ben, s arról sem beszél, hogy miért ment oda. Pedig a családja történetében központi helyet foglal el Szíria, ügyvédje többször is megpróbálja szóra bírni, nagyapjánál tett gyerekkori szíriai látogatásairól kérdezi, de ő erre sem nyílik meg. A védő megjegyzi: „Önt korábban konfliktuskerülő, félénk emberként ismerték”. ”Korábban igen – mondja –, de a szívem megkeményedett a háború után.”
„Meg kell kérdeznem, melyik háborúról beszél” – mondja kissé ironikusan az esküdtszék elnöke. „Részletekre nem válaszolok.” „Na, ne, ilyen nincs! Ugye nem a második világháborúra gondol?” – vág vissza a bíró. „A szíriai háborúra, 2014-ben” – mondja a vádlott.
Krayem válasza abból a szempontból érdekes, hogy a szíriai polgárháború valójában 2011-ben kezdődött, 2014 az az év, amikor ő elutazott az apja hazájába harcolni. A vádiratból tudható, hogy néhány hónappal később, 2015 elején Krayem feltűnik egy brutális kegyetlenséget rögzítő felvételen: egy Szíriában kényszerleszállást végrehajtó jordán pilótát az Iszlám Állam dzsihádistái élve elégetnek egy ketrecben. Krayem ezt követően, 2015 nyarán indult el Belgiumba, hogy csatlakozzon a párizsi merényleteket előkészítő csoporthoz. November 13-án az amszterdami repülőtéren kellett volna merényletet végrehajtania, de feltehetően megfutamodott, ahogy – a térfigyelő kamerák felvételei szerint – 2016. március 22-én a brüsszeli repülőtéren is meggondolta magát, és az utolsó pillanatban inkább hazament. Ő az egyetlen, aki vallomástétel közben sem veszi le a maszkot. Az esküdtszék elnöke végül megkéri, hogy vegye le, hogy láthassuk az arcát. Hosszú sűrű szakállt visel.
Krayem 2015 nyarán Szíriából egy 28 éves tunéziai állampolgárral, Sofien Ayarival tette meg az utat, akit szintén azzal gyanúsítanak, hogy 2015. november 13-án Amszterdamban kellett volna merényletet végrehajtania. Őt három nappal a brüsszeli merényletek előtt tartóztatták le Salah Abdeslammal együtt – ugyanabban a lakásban bujkáltak.
A kopaszra nyírt, hosszú szakállú tunéziai Sofien Ayari négygyermekes családban nőtt fel Tunéziában. Franciául beszél a bíróság előtt. „A szüleim minden megtettek azért, hogy jó életünk legyen. Nem voltunk gazdagok, de a középosztályhoz tartoztunk. Egyetemre jártam, de abbahagytam a tanulmányaimat, és szakítottam a barátnőmmel is, akivel a gimnázium óta jártunk együtt, hogy 2014. decemberben elutazhassak valahova.” Nem mondja ki, hogy Szíriába. 21 éves volt ekkor.
Ügyvédje arra kéri Ayarit, hogy beszéljen arról, milyen reményeket keltett Tunéziában a diktatúra évei után az arab tavasz, ez segíthetne megérteni elutazásának okait. „Mindenki reménykedett, de amikor láttuk, hogy a dolgok ugyanolyan irányban mennek tovább, mint azelőtt, csalódtunk. Láttuk, hogy háború tört ki Líbiában, Szíriában, és szolidaritást éreztünk az ottani emberekkel” – mondja a vádlott.
A szintén kopaszra nyírt, 34 éves algériai Adel Haddadi rövid szakállt és szemüveget visel. Ő is franciául tesz vallomást, a börtönben tanulta meg a nyelvet az elmúlt hat év során. Hatgyermekes szegény kabil családban született Algírban. Cukrászként dolgozott egy étteremben, szenvedélye volt a madártenyésztést. „Arról majd januárban hallgatjuk meg, hogy miért jött el Algériából, és mi történt utána” – emlékezteti az esküdtszék elnöke.
Adel Haddadi már a letartóztatása után elismerte, hogy Szíriából küldték Európába azzal a céllal, hogy öngyilkos merényletet hajtson végre Franciaországban. Egy pakisztáni dzsihadistával jött, de hamis papírjaik miatt mindkettőjüket egy hónapra őrizetbe vették Görögországban, így nem tudtak a brüsszeli csoporthoz csatlakozni.
Egykori útitársa, az ugyancsak kopaszra borotvált pakisztáni Muhammad Usman „Kezdjük a legelején – mondja az esküdtszék elnöke –, mert felmerült néhány kérdés a személyazonosságát és a korát illetően.” A letartóztatásakor nála lévő hamis dokumentumokban 1981 volt feltüntetve születési évként, a pakisztáni hatóságok által kiadott személyi igazolványban viszont 1993 szerepel. Az ügyész szerint nem lehet ennyire fiatal. „Nem akarom megsérteni, de ez azt jelenti, hogy 22 éves volt a cselekmény elkövetésekor, és most csak 28”.
„Ha nem annyinak látszom, az a börtön miatt van” – válaszolja tolmács segítségével Usman, aki azt már nem tudja megmondani, hogy az öt testvére mikor született, s olyan kicsi volt, amikor meghalt az apja, hogy nem is emlékszik az arcára. Ő maga földművesként dolgozott a rizsföldeken, majd egy Korán-iskolában tanult. „Azt nem tudom, hány éves voltam, amikor abbahagytam az iskolát – teszi hozzá –, mi nem ünnepeljük a születésnapokat.”